Most, hogy a miniszterelnök is „meghajlik a hölgyek akarata előtt„, kénytelen vagyok egy vitaposztot kezdeményezni a témáról. Tudom, hogy kockáztatok, s magamra haragíthatom a Hírsarok női olvasóinak jelentős részét, de akkor is szeretnék tisztán látni a kérdésben. Jogvégzett barátaim, továbbá a feminista nézetekkel kacérkodó olvasóim véleményére kiemelten kíváncsi vagyok.
A történet előzményei roppant egyszerűen összefoglalhatók, noha nem hiszem, hogy olvasótáborunknak el kellene magyarázni a dilemma lényegét, ezért nem is viszem túlzásba. A kérdés: kell-e a Büntető törvénykönyvben külön tényállásban szabályozni a családon belüli erőszak elleni fellépést, vagy elégedjünk meg azzal, hogy a hatályos büntető jogszabályok egyértelműen szankcionálnak minden erőszakot, amit ember egy másik emberen elkövet?
Akik ismernek, tudják, hogy az erőszak minden formája (lett légyen az fizikai vagy pszichikai) meglehetősen távol áll tőlem. Még zsenge gyermekkoromban is csak teljesen jogos védelmi helyzetben vertem be Bábella Jani orrát egy hirtelenjében felkapott kődarabbal, ami pedig azt a kellemetlen katonakori affért illeti az ellátó század tizedesével, nos, a legény maga ellen hívta ki a sorsot, amikor a hatodik sör-cujka kombó után (kicsit akadozó nyelvvel) kifejtette, hogy szerinte az ejtőernyősök törtek be az éjszaka leple alatt az ezredraktárba és vitték el a tiszti kantinba szánt húskonzervek jelentős részét.
Szóval galambepéjű ember vagyok, nőre soha nem emeltem kezet (ahogy mondani szokás: még a saját anyámra sem), ennek ellenére szerintem az önálló Btk-tényállás felesleges.
Elvégre az emberölésről szóló bekezdések között sincs olyan pontosítás, hogy „aki nőt megöl…„. A lopásnál sem kellett új paragrafus azzal a szöveggel, hogy „aki nőtől tulajdonít el jogtalanul valamit…„, s azt sem kell kiegészíteni a csalás törvényi tényállásánál. hogy „aki nőt tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és azzal kárt okoz…„. Ha egy ember egy másiknak bűnös módon nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoz, az elköveti a súlyos testi sértés bűncselekményét, függetlenül attól, hogy akár egyikük, akár másikuk kromoszómaállománya milyen X vagy Y kombinációval írható le.
Lehet, hogy első megközelítésben most olybá tűnök, mint aki Varga képviselővel fúj egy követ (ha ez lenne a látszat, én lennék az, aki a legélénkebben tiltakozna), de 
tényleg nem értem az erőlködés hátterét. Mert szerintem nem a létező büntetőjogi előírásokat kéne változtatgatni, kiegészítgetni, hanem a meglévőket kőkeményen alkalmazni és betartatni.
Mit érünk vele, ha teszem azt január elsejétől megszületik a 170/A.§., ami a családon belüli (fizikai és/vagy pszichikai) erőszakot szankcionálja, esetleg súlyosabb büntetési tételekkel, mint a klasszikus testi sértést? Könnyebb lesz bizonyítani? Gyorsabban kimegy a rendőr, ha a szomszéd betelefonál, hogy a Kovács veri a feleségét és/vagy a gyerekét? Nagyobb biztonságban lesznek a megfélemlített nők és gyerekek a vadállat férjek és apák elől?
És ha kodifikáljuk ezt a tényállást, mi a következő lépés? Hat hónap múlva jelentkeznek a mozgássérültek, hogy ők is külön paragrafust kérnek, mert a jelenlegieket nem tartják elég meggyőzőnek? Aztán a bevándorlók, majd a tiszántúliak, esetleg a méhészek? Nem vagyok az elméleti büntetőjogi kérdések szakértője, azt viszont tudom, hogy képtelenség minden egyedi (vagy kiscsoportos) potenciális sérelemre, minden konkrét élethelyzetre külön bétéká-szakaszt kreálni. A büntetőjog általános kategóriákban gondolkozik. Persze azt is tudom, hogy – jó esetben – fejlődik és módosul, a hétköznapi élet és az erkölcsök, továbbá az emberi viselkedés, a társadalmi normák módosulásával párhuzamosan, mintegy reagálva az új, megváltozott helyzetekre, itt azonban – s ismét megjegyzem: szerintem – a javaslattevők túllőttek a célon.
Itt a ragyogó alkalom, hogy meggyőzzetek: miért is van szükség a családon belüli erőszak külön tényállásként történő szankcionálására? Mitől és mennyivel lesz jobb a nőknek (vagy az esetleg szintén sértettként szereplő férfiaknak)? Az persze nem válasz, hogy x országban is meglépték…
51 hozzászólás
1. gyepmester — 2012-09-14 20:04
Talán azért kéne szigorúbban büntetni a nők elleni erőszakot mert ezen a téren sokkal kiszolgáltatottabbak. Magyarul gyengébbek. Többnyire. Csalók ellen férfi, nő egyaránt egyformán ki van szolgáltatva, de a kézitusa az más.
Ráadásul ha családon belül történik akkor az valószínűleg rendszeres is.
Meg ráadásul elég megalázó lehet utána egy fedél alatt élni az elkövetővel.
Egy sima verekedésnél a sértett legalább otthon nyugodt körülmények között nyalogathatja a sebeit.
2. GrG — 2012-09-14 20:40
Egyet értek az elöttem szólóval, hogy ez azért érdemel külön figyelmet mert egy kiszolgáltatott helyzetben lévő személyről van szó. Ezentúl az egész vita sokkal inkább a társadalom figyelméröl szól. Teljesen átlagos családokban is megesik. A külön tényállás elönye még az, hogy a rendör, ha kimegy kevésbé tud mérlegelni és be nem avatkozni. Eddig sokszor azzal a cimszóval hogy családban marad nem törödtek vele. De persze a tényállás létrejötte magaban semmit nem old meg.
3. lorgerm — 2012-09-14 21:32
Azért itt többről is szó van. Ott vannak a bántalmazott gyerekek – és nem a kezére ütök, mert századszorra sem érti meg, hogy nem szabad -, akiket orrvérzésig vernek, vagy véres hurkákkal a hátukon zokogják magukat álomba. Meg ne felejtkezzünk meg a bántalmazott férfiakról sem. Nem feltétlenül fizikai bántalom, bár ezt is el tudom képzelni, inkább a lelki terror áldozatai.
A másik baromi nagy probléma, hogy többnyire nem merik elmondani a bántalmazást. Szégyellik. Mert a család az szent, és ha kitudódik, akkor jajj, mi lesz. Faluhelyen, de akár városban egy társasházban is szégyen, hogy agresszív az életük párja.
Gyerekbántalmazásban az a legszörnyűbb, hogy ez a modell alakulhat ki, hiszen ezt látta otthon, ezt viszi tovább a gyerekeinek, ugyanúgy meg fogja verni (nem mindenki, valakinek sikerül ebből kitörni, egy életre megfogadva, hogy ő soha nem fogja megütni a gyerekét, pedig őt 3 éves kora óta péppé verte az apja vagy az anyja), mert nem tud más megoldást az adott helyzetben, nem villan fel előtte az a kép, hogy megbeszélje a gyerekkel, hogy mi miért nem jó, ha azt csinálja.
Varga cinikus megjegyzése pedig a gyerekek számának növekedésével nem fog verekedni a férj – hát ez egy baromság.
4. lorgerm — 2012-09-14 21:37
A rendőr eddig nem ment ki, ha csetepaté volt a családban, mert amíg nem folyik vér, addig ők nem avatkozhatnak be a család ügyeibe.
Nem is a rendőr kimegy vagy nem megy ki a kérdés, hanem az, hogy a bántalmazott hiába adott be a bíróságra számtalan látleletet, nem nagyon vették figyelembe. Sok történet kering a neten az ilyen esetekről. Főleg most, hogy kitört a balhé.
5. zigzag4 — 2012-09-14 22:20
A családon belüli és azon kívüli erőszakot is mélyen elítélem. Szerintem az ügy viszont egyáltalán nem büntetőjogi, vagy kodifikációs kérdés, hanem politikai. Tud-e szerezni az ellenzéki párt ezzel szavazatokat, támogatókat, amiben meg tudja-e akadályozni a kormánypárt? Esetleg fel lehet-e ezt az ügyet használni az egyik, vagy másik oldal támogatottságának csökkentésére? A képlet tehát szerintem ez.
6. gyepmester — 2012-09-14 23:16
Egyébként Tiboru szerintem azért lett olyan nagy ínyenc, mert egy időben rettenetesen ráunt az amúgy kiváló minőségű húskonzervekre.
7. feketelaszlo — 2012-09-14 23:29
Eggyetértek azzal, hogy szabályozni kéne a családon belüli erőszak fogalmát. Nők ellen is, férfiak ellen is, meg gyerek ellen is. Csakhogy ez nehezen megfogható és deifiniálható dolog – minden házasságban vannak veszekedések, minden (normális) gyerek megkapja legalább egyszer az átszállót az első komolyabb kamaszkori hülyeségénél – ezeket nem kéne egy lapra rakni a nők bántalmazásával, a papucs-férj lelki terrorizálásával meg azzal, ha a gyerek háta kék-zöld foltokkal van teli. Szóval hova is vezetne egy ilyen szabályozás? Még kötöttebb jogi fogalmak, még kevesebb házasodni vágyó fiatal, még kevesebb gyermek. Az állambácsi tud döntéseket hozni, amivel a „szülési kedvet” (ez elég hülye kifejezés, de nem vagyok otthon a témában, elnézést érte) fokozni tudja – lásd Ratkó-korszak. Anno egy másik kormánypárti képviselőnek egy olyan elszólása, hogy nekik hála, kimutathatóan több gyermek született kormányzásuk első félévében (9 hónappal előre terveztek a szülők, naná). Számomra ez a nyilatkozat is azt mutatja, hogy itt meg lenne a buzgóság és elszántság ahhoz, hogy több gyermek szülessen (gondolom Vargának is ez járt a szeme előtt, mikor meglátta leírva a család szót), csak épp a hozzáértésük közelít a 0-hoz és betokosodott konzervativizmussal nem lehet sem a népsség-kérdést, sem a családon belüli erőszak problémáját normálisan kezelni. Nem baj, elfogadták a törvényt, hátha több szavazójuk lesz, gumicsont bedobva, a probléma meg ettől még nem oldódik meg.
8. professzorpizka — 2012-09-15 07:34
Nem az a kérdés, hogy a családon belüli erőszak ellen kell-e harcolni vagy sem. Persze hogy kell.
A jogalkotási buzéria ellen is kell viszont harcolni. Laikus testvéreknek elmondom, hogy a magyar jogrend tele van értelmetlen, a pillanat hevében meghozott, toldozott-foltozott, átgondolatlan, végrehajthatatlan, ittfelejtett-ottfelejtett jogszabállyal, mivel a jogalkotásnak nagyon régen nincs gazdája és minden kormány a rendszerváltás óta rendeleti kormányzást folytat. Vagyis olyan dolgokat, amelyet igazából parancsba kellene adni, törvénybe iktat, csak a parancsot másnap vissza lehet vonni, a törvényt meg elvileg nem. Aztán kiderül, hogy igen, és ezzel meg is érkeztünk oda, hogy mennyit ér egy magyar tv.
Ennek a folyamatnak viszonylag jól ellen tudtak állni a nagy kódexek, a Ptk, a Btk, és a Pp. Sőt, az új Be, noha számos hibája van, kodifikációs-jogtechnikai szempontból nem annyira rossz törvény.
Ezért értek egyet Tiborral, hogy nem kellene aktuálpolitikai szempontból szétbarmolni.
A családon belüli erőszak elleni küzdelem hetvenhárom teendőjének egyike a megfelelő büntetőjogi környezet kialakítása. A többi hetvenkettő magában foglalja a rendőrök, ügyészek, bírák továbbképzését, közigazgatási-ifjúságvédelmi jogunk korszerűsítését és még hasonló dolgokat.
Teljesen érthető, ha a családon belüli erőszak elleni harc hatásos eszközének tartják, ha a köztudatba bekerül hogy „most már büntetik”. Érett megfontolás után hozzá lehet nyúlni a Btk-hoz. Azonban figyelembe kell venni, hogy a Btk tartalmaz egészen speciális tényállásokat (pl. a visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel), összetett tényállásokat (pl. rablás, amelynek van vagyon ellen és személy ellen irányuló eleme is)és egyszerű alaptényállásokat. Ez utóbbiak közé tartozik a testi sértés. Az erőszak tilalma a legalapvetőbb büntetőjogi tilalom és a jogalkotó akkor jár el helyesen ha a lehető legszikárabb módon szabályozza. Egyrészt azért, mert a leggyakoribb cselekmények egyike, és nem jó, ha Btk-beli tényállása tele van így is, meg úgy is értelmezhető passzusokkal. Másrészt pedig azért, mert számos speciálisabb tényállásnak eleme az erőszak és ezek elbírálásánál a bíró a testi sértésre mint alap definícióra megy vissza.
Én úgy gondolom, hogy jó az, hogy nincsen a Btk-ban családon-belüli-testi-sértés és családon-belüli-emberölés mint önálló tényállás. A Btk nem tud különbséget tenni, a Btk nem lézerszike, hanem kalapács. Azt, hogy mi és hogyan vezet a családon belüli erőszakhoz, más jogszabályokra és intézményekre tartozik. A Btk-nak és az azt alkalmazó intézményeknek annyi a feladata, hogy ha már megtörtént, megbüntesse. A Btk. erre alkalmas, hiszen bünteti azt, ha valaki a másikat bántalmazza vagy megöli.
Ha a jogalkotó jogpolitikai célja az, hogy ezt hangsúlyosabban, szigorúbban tegye abban az esetben, ha valaki „szeretteit” bántja vagy öli meg, arra van szakmai megoldás. A személy elleni bűncselekmények rendszerében a minősített esetek (tehát az alapcselekmény súlyosabban büntetendő formái) között szabályozzák a speciális sértetti kört, aki ellen a támadás szigorúbban büntetendő.
A jogalkotó tehát betehet ide egy újabbat, valahogy így:
„(3) Ha a testi sértést aljas indokból vagy célból, továbbá ha védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel, szemben követik el, TOVÁBBÁ HA AZ ELKÖVETŐ CSALÁDTAGJA SÉRELMÉRE KÖVETI EL, a büntetés bűntett miatt könnyű testi sértés esetén három évig, súlyos testi sértés esetén egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.”
De megteheti a jogalkotó azt is, hogy az értelmező rendelkezések közé beírja, hogy:
„az x-y-z § alkalmazásában védekezésre képtelen személynek kell tekinteni az elkövető családtagját. Családtag alatt az elkövetővel közvetlen hozzátartozói vagy élettársi kapcsolatban levő személyt, továbbá az ilyen személyek közvetlen hozzátartozóit (gyk.: az előző férjtől ott maradt gyerek) kell érteni. A családtagi minőség szempontjából közömbös, hogy a családtag az elkövetővel egy háztartásban él, vagy sem’
Innentől kezdve a Btk-ban megemelte a családon belüli erőszak büntetési tételét, lehet bemondani a híradóban, hogy mostmár nagyon oda fognak baszni az asszonyverésért, és még az úgy-ahogy működő büntető jogrendet sem barmolják vele szét.
9. ace22 — 2012-09-15 08:21
Vegyünk fontolóra pár tényt is.
Egy 2001-es amerikai IPV (Interpersonal Violence, személyek közötti erőszak) felmérés szerint a kapcsolatok 23.9%-ban fordul elő az erőszak valamely formája. Ebből 50.3% nem kölcsönös (egyik fél bántalmaz, a másik nem bántalmaz vissza), ezekből az esetekből 70.7%-ban a hölgyek azok, akik bántalmaznak. További elemzés:
http://www.ferfihang.hu/2012/07/01/minden-otodik/
A pszichikai bántalmazás valószínüleg minden vagyon- és gyerekelhelyezési perben fel lesz vonultatva mindkét fél által (aszonta, hogy nagy a fenekem – nem igaz, ű monta, hogy kicsi a fütykösöm), a szegény bíró meg foghatja a fejét. Hacsak nem rögzít mindkét fél nonstop hanganyagot vagy állomásoztat közjegyzőt a szobában, a bizonyítás nagyon nehéz lesz. Ezenkívül az USA-ban az „emotional damages”, azaz érzelmi károk cím alatt megítélt összegek horribilis szintre emelkedtek az évek alatt. Egy rossz beszólás vagy ráutaló magatartás miatt dollárszázezreket-milliókat itéltek meg. Erre lenne itthon is szükségünk?
Szerintem Tiborunak van igaza. A meglevő törvények megfelelőek, csak következetesen be kellene tarta(t)ni őket.
10. tiboru — 2012-09-15 08:39
Ildikó magánüzenetben küldte el a véleményét, amit – hozzájárulásával – itt most nyilvánossá teszek:
„Két fontos dologot azért szerintem érdemes tudatosítani:
1) a családon belüli erőszak nem csak nőket érint bár a nagyobb többségben ők az elszenvedők – férfiak rendkívül ritkán vállalnák, h verik, vagy megalázzák őket otthon, pedig előfordul;
2) a családon belüli erőszak nem csak fizikai erőszakot jelenthet , az Európa Tanács tavaly Isztambulban elfogadott Egyezménye (preventing and combating violence against women and domestic violence) úgy fogalmaz:
“domestic violence” shall mean all acts of physical, sexual, psychological or economic violence that occur within the family or domestic unit or between former or current spouses or partners, whether or not the perpetrator shares or has shared the same residence with the victim.”
11. kszabo — 2012-09-15 12:16
A követeléskultúra ami mindennek az alapja, és ez, amit nem tanítanak sehol sem. Teljes hiányával is fontos beosztásokat lehet betölteni, ahonnan sokszor igen primitív szinten borul a magánbili – http://www.stop.hu/belfold/a-szivkorhaz-foorvosat-olte-meg-majd-magaval-is-vegzett-a-rendor/1048177/
Törvény így is túl sok van, a felét lehetne törülni. Ami alapján öt éve nem ítéltek el senkit az minek. Aminek alapján meg öt éve nem tudnak elítélni valakit az meg úgy komposzt, ahogy van.
A spártaiak már ezeket a szempontokat is ismerték: Amikor egy delegáció érdeklődött, hogy milyen törvény van náluk az idős szülőket bántalmazó gyereke ellen, szerényen válaszoltak. Ilyen törvény nálunk nincs, mert itt ilyen bűnöket nem követnek el.
Száz év alatt visszaértünk oda, hogy újra leült a népszínvonal és ezt hozza magával.
12. noname — 2012-09-15 13:09
Üdvözlök mindenkit!
Régóta olvasója vagyok a blogrepublik posztjainak, köszönöm a munkátokat, nagyon jók az írások és élvezettel olvasom a kommenteket is. Most azonban úgy éreztem, hogy muszáj megszólalnom is, elsősorban azért mert sajnos érintett vagyok a témában.
Az eltelt néhány napban sok blogot, cikket és hozzászólást olvastam, érveket pro és kontra. Szeretném a gondolataimat megosztani az én oldalamról.
Ebben a témában is elmondhatjuk, hogy amíg az ember nem járt ebben a cipőben kevéssé tudja elképzelni min is megy át az érintett.
Fontos kijelenteni, hogy a családon belüli erőszak nemtől és kortól is független, érint nőt, férfit, gyermeket, időset, fiatalt, valamint hogy ez az erőszak lehet fizikai és lelki is. Nem vagyok jogász, nem tudom, hogy hogyan lehet vagy sem egy ilyen tényállást megfogalmazni, de nyilván nem mi lennénk az elsők akik minősítik a Btk-ban, nem nekünk kellene feltalálni a spanyolviaszt, amikor új adónemeket vezetünk be tudunk hivatkozni más országok törvényeire, itt miért nem működik ez? Valóban nem szünteti meg a problémát, pusztán az ha a Btk.-ban szerepel, ez nem ok arra, hogy akkor bele se tegyük, hiszen a lopást, rablást, gyilkosságot sem szüntette meg, és ezen bűncselekményet még árnyalni is tudja a törvény pl. gondatlanságból elkövetett, előre megfontolt szándékból, hirtelen felindulásból stb. Számomra az sem elfogadható érv, hogy a válópereknél alaptalan vádaskodásra adhat okot, nyilván eddig is volt olyan (és nem egy-kettő), hogy hamisan vádoltak valakit teszem azt lopással. És sajnos lelki bántalmazás is létezik, amibe ugyan belehalni tényleg nem lehet, de kis híján beleőrülni igen. És nem, itt sem kell az áldozat hozzájárulása, ez áldozathibáztatás. Pszichiáter, pszichológus bevonásával akár még bizonyítható is lehetne.
A speciális jellege miatt van szükség szerintem a csbe külön tényállásban rögzítésére, és hatékonnyá tételére több hivatali szinten is, ami visszatartó erő lehet, de mindenképpen olyan formában ami tényleges segítség az áldozatoknak. Ebben az esetben az áldozatok sokkal kiszolgáltatottabbak. Ha valaki megtámad az utcán, feljelentem és eljárok a kihallgatásra, tárgyalásra, az elkövető nem fog otthon várni, a csbe-nél viszont kulcsa van a lakáshoz, ágya, ruhája van ott, akár fele tulajdona. Ha elintézzük azzal, hogy itt is ott is szerepel a btk-ban ilyen-olyan megfogalmazás alatt, azzal a szőnyeg alá söpörjük a problémát.
Kicsit hosszúra sikerült, köszönöm, hogy meghallgattatok.
13. Szaszyka — 2012-09-15 15:33
Sziasztok. Kell-e külön jogszabály a csbe-re, vagy sem? Nemtudom. Fizikai bántalmazás ugyanaz, mintha utcán verne meg egy idegen, mentálisan viszont kicsit más a szitu. A probléma nem is a törvényekkel van szerintem, hanem az emberekkel. Az az igazán elszomorító, hogy maga a fogalom létezik. Könyörgöm, összekötöm valakivel az életem, ha párkapcsolatról van szó, azért mert szeretem. Miért bántanám? Talán azért, mert ezt látta a szülőktől, vagy nem tudja másként levezetni a stresszt, a másik rosszkor volt rossz helyen, rossz pillanatában találja be valami hülyeséggel a párját, vagy beleköt valamibe, és eldurran az emberek agya. Az alapvető probléma az, hogy az emberek eljutnak oda, hogy azok ellen fordulnak, akiket elvileg szeretnek. Milyen világot élünk már??? Bántom a feleségem/férjemet, akit szeretek/szerettem? Egyáltalán szerettem? Bántom a gyerekemet, a saját véremet??? Bántom a felmenőimet??? Miért? Mik az okok? Az is probléma, hogy megállnak a közvetlen oknál! Minden oknak van okozata! Miért jutnak el az emberek a családon belüli erőszakig? Nem igaz, hogy nincs előzménye, vagy jele, hogy valami nincs rendben! Az a baj, hogy az emberek nagyon nagy része buta, és sajnos a szülők/nagyszülők is azok, és rossz példát adnak át a következő nemzedékeknek. Ha rendes értékrendet adnának át, rendes példát mutatnának, megtanítanák a gyerekeiket a szülők a szeretetre, és a tiszteletre, akár a saját példájukon át is, akkor könnyen előfordulhat, hogy nem lenne családon belüli erőszak. Az emberek már nem igazán hajlanak a kompromisszumokra, problémamegoldásokra, ezért kezdik szívni egymás vérét, és szitkozódni. Undorító! A válópereknél meg ami folyik, a sárdobálás, na az olyanokkal rontják el igazán a kölkeiket.
Kell-e ennyire kihegyezni a családon belüli erőszakot? Az okozatot kellene megoldani? Igen, DE az okokat is meg kellene oldani, és nem a közvetlent, hanem 2-3-4 lépcsőfokot viszanézve. Értéktelen világban ne várjatok mást, a büntetések pedig csak még inkább elrontják az embereket. Felelősen kellene gyereket nevelni, és akkor talán nem verné agyba-főbe a feleségét/férjét, gyerekét, és nem alkalmaznának lelki terrort sem. Rossz szülőnek szinte csak rossz gyereke lehet…
14. Wise Lady — 2012-09-15 18:31
A családon belüli erőszakot – merem kijelenteni, pedig nincs a kezemben statisztika -, az alkohol hatása alatt állók követik el, igen nagy százalékban. Az alkohol legális drog, fogyasztása tudatmódosulással jár, tajt részegnek lenni viszont nem büntetendő. Hatása alatt azonban sokaknál plafonig ugrik az agresszivitás. Egy családnak nap mint nap szembenézni a lutrival, ma csak megver, vagy meg is öl felindulásában – abszolút más szitu, mintha az utcán megvernek, megölnek, mert ennek az esélye lényegesen kisebb, mint a pokoli családban élőnek. Neki ez 100% esély. Ez az egyik lényeges különbség. A másik pedig: az utcán megtámadott nem veszíti el mindenét a támadás miatt. Az agresszorral élőnek pedig mindene „közös” tulajdon, de csak próbálja meg elvinni a felét, akár csak az ingó vagyonának, az ingatlan pedig még lehetetlenebb. Szó szerint a semmibe kell kimenekülnie, egy szál ruhában, több gyerekkel, a legtöbbször kihajthatatlan a fél ingatlan ellenértéke, az anya gyakran jövedelem nélküli, mert még kicsik a gyerekei. Az idős ember dettó, gyakran beteg, mozgásképtelen, magától hogyan tudna elmenekülni. Vagyis tényleg a szülő, a gyerek, az idős ember a semmibe kellene elinduljon, ha ki akar lépni. Ehhez pedig kell külön társadalmi és jogi támogatás.
15. Wise Lady — 2012-09-15 18:40
Emellett nagyon fontosnak tartom a megelőzést. Sarkítva azt mondanám: az erőszakos emberhez már eleve nem szabadna az életünket hozzákötni, gyermeket szülni neki. Legtöbb esetben van előjele már az együttjáráskor is az erőszak hajlamnak. Ezeket az előjeleket akár tanítani is lehetne, pszichológus tarthatna előadást középsulikban erről. Van persze kivétel, amikor nem lehet látni előre (pl. az illető már a kapcsolat alatt lesz kábszer rabja, ennek hatására agresszorrá válik stb.), de nagyon sok esetet meg lehetne előzni, ha a másik fél ismerné ezeket a jósjeleket, és nem lépne életközösségre. Ugyanígy fontos lenne tudatosítani az emberekben, hogy már az első (akár még gyenge) agresszív viselkedéskor kilépni, mert ekkor a legkevesebb a kár, veszteség. Ilyen embernek nem jár még egy esély (több pláne nem!).
16. tiboru — 2012-09-15 19:37
@Wise Lady:
Nem ritka, hogy fiatalok pár hetes-hónapos ismeretség után házasodnak, illetve költöznek össze, aztán jön a gyerek. Nem vagyok az a kifejezetten konzervatív típus, de szerintem az ilyen villámkapcsolatok alatt nem igazán tudja megismerni egymást a két ember. Utólag meg elég nehéz visszacsinálni a dolgokat.
Amúgy meg mai hír:
http://index.hu/belfold/2012/09/15/mar_az_iden_onallo_kategoria_lesz_a_csaladon_beluli_eroszak/
Ezek szerint eldöntetett…
17. krampusz — 2012-09-15 22:15
Hát kíváncsi vagyok, mi lesz ennek a vége.
Kifejezetten dilettánsan kezeli a Fidesz a kérdést. Először lehetetlen időpontra teszi a vitát és odaküld egy tökéletesen alkalmatlan képviselőt (és akkor most nagyon nagyon finoman fogalmaztam), aztán meg előre menekülve beadja a derekát.
Pedig szerintem nem kellene. Azt gondolom, hogy
1/ tiborunak igaza van, a már meglévő törvényeket kellene hatékonyabban használni
2/ sokkal inkább olyan szervezetekre lenne szükség, akik ebben a hatékony használatban segítik az áldozatokat + kell sok anyaotthon.
3/ és most nem leszek népszerű, de azt gondolom, hogy végre fel kellene nőni. Fel kellene fogni, hogy a házassághoz szuper alap a szerelem, de a házasság nem a szerelemről szól, hanem a családalapításról. Az az ember lesz a legközelebbi _családtagom_, a gyerekeim apja, és a családja is a családom lesz, mindennel, ami ezzel jár. Tessék belegondolni, hogy akarom-e én ezt. És hogy ismerem-e eléggé, hogy ezt a döntést meghozhassam. Ha pedig meghoztam, akkor szembe kell nézni a következményekkel, azzal, hogy akár futnom kell a gyerekekkel az éjszaka közepén, semmivel a semmibe.
4/ anyaként képtelen vagyok elfogadni azt, hogy valaki ott tartsa a gyerekeit, ahol azokat bántalmazzák. Olyan nincs, hogy nincs hová menni. Lehet, hogy szűkösebb, koszosabb, hidegebb és messze van, és olyantól kell segítséget kérni, akitől a legkevésbé akarna az ember, de van. Menekíteni őket. az elsőnél. azonnal.
5/ felvilágosító órákat tiniknek. Hogy felejtsék el, amiket a szerelmes ponyvákban olvastak. Az ilyenek nem változnak meg. Az első alkalom után menekülni és lexarni a malomkerék méretű rózsacsokrot másnap. _Nem_változnak_meg_soha_. És hogy nem, a másik nő nem szemét kurva, nem ő hozta ki belőle, nem érdemelte meg, és veled is meg fogja tenni. És ha mégis kifogsz egy ilyet, kérj segítséget, ne szégyelld, nem te vagy az oka, hiába hiteti ezt el veled. Igen, borzasztóan megalázó kiállni, és azt mondani ország világ előtt, hogy velem úgy bántak, mint a szeméttel, de ezzel tartozol magadnak, és a többi potenciális áldozatnak.
6/ Félek, hogy túlszabályozzák ezt a dolgot. Nem akarom, hogy azért írják elő, hogy mi hogy viselkedjünk, mert páran nem tudnak viselkedni. (pl. vannak, akik nem adnak rendesen enni a gyerekeiknek és mesét se olvasnak nekik soha, erre kitalálták, hogy mindenkinek legyen kötelező 3 évesen óvodába járni) Vannak dolgok, amiket a társadalomnak önmagának kell szabályoznia, nem törvényekkel.
18. marcipan — 2012-09-16 12:45
Minek büntetni a gyilkosságot külön? Testi sértés büntetve van, betörés büntetve van, fegyvertartás engedély hiányában büntetve van. Plusz egyáltalán nem kellene btk, a morális kérdéseket társadalmilag kell szabályozni, a törvényektől nincs kevesebb gyilkosság.
Vagy biztos mindenki ugyanilyen nyugodtan venné tudomásul, ha az anyját/apját/nagyanyját valaki folyton veri, zsarolja, alázza, és amikor véletlenül mer feljelentést tenni, akkor a bűnös kapna 6 hónap felfüggesztetett mert a pofon amit kapott 8 napon belül gyógyuló, az előtte lévő x év verést meg nem tudja bizonyítani.
Agyrém, h itt a többség szerint az áldozat a bűnös.
19. tiboru — 2012-09-16 13:20
Drága Marcipán,
szerinted az x év verést könnyebb lesz bizonyítani, ha lesz önálló paragrafus? Vagy szerinted az rendben lesz, hogy ha családi erőszak keretein belül ad egy pofont, akkor kapjon 3 évet, ha pedig csak simán (mondjuk munkahelyen a beosztottjának), akkor az csak három hónapot?
Vagy legyen „munkahelyi erőszakot” megtorló külön bekezdés is?
20. Szaszyka — 2012-09-16 14:03
@marcipan:
„Agyrém, h itt a többség szerint az áldozat a bűnös.”
Sz.v.sz. itt azért intelligensebb emberek vannak, mint egy átlagos blogon…
Szerintem itt senki sem mondta ezt…
21. noname — 2012-09-16 17:13
@tiboru:
Nem nekem címezted ugyan, de ha megengeded válaszolok.
Nem, nyilván nem lesz könnyebb bizonyítani, de nehezebb sem. És ha külön paragrafusba kerül, azzal talán elismerjük azt, hogy létező, valós probléma és a különleges körülmények miatt megérdemli, hogy külön foglalkozzunk vele, egyedi, a helyzethez illő szankciók alkalmazásával. Nem szigorúbb büntetési tétellel, hanem mással, pl. ne az áldozatot emeljék ki a családból, hanem a bántalmazót, minél előbb és hatékonyan tartsák távol a bántalmazottól, stb.
„Vagy legyen “munkahelyi erőszakot” megtorló külön bekezdés is?” – hááát most hogy mondod, van olyan kolléga aki ellen nem ártana egy távoltartási végzés :-)
22. marcipan — 2012-09-16 17:49
@tiboru:
Nem. Ha hazaérkezve inflagranti találja a másikat, és hozzájuk vág egy vázát, akkor az testi sértés. De a csbe áldozata (és direkt nem írom, h a nő, mert bár többször ők az áldozatok, sem férfit, sem gyereket, sem a nagyit nem ütjük) speciális körülmények között van egy kocsmai verekedéshez képest. Ebből az ismétlődés csak egy szempont. Valójában nem értem a tiltakozást a nevesítés ellen.
Az áldozatok függő viszonyban vannak a bántalmazótól, és amíg nincs külön nevesítve, addig nincs törvényi háttértámogatás számukra. Akár otthon, akár távoltartás, akár más intézkedés. A külön tényállás elvileg magával hozza a támogató-segítő intézményrendszer kiépülését, még ha nem is egyik napról a máskra.
Próbáld meg elképzelni, hogy csuri minden másnap a sodrófával vár otthon, elveszi a pénzed, minden utolsó szarnak lehord ha 10 perccel később érsz haza, és amikor végre össze tudod szedni magad annyira, hogy meg akarj szabadulni a helyzettől, akkor feljelented (mert már egy barátod sincs, akihez fordulhatnál), mire a rendőrség hazaküldi és azt mondják, ha nem tetszik, h ott van, mehetsz a híd alá, mert nem szeparálják el tőled.
A legtöbb ezzel foglalkozó poszt alatt annyi volt az érv a nevesítés ellen, hogy az áldozat minek jártatja a száját, esetleg ugye, ha nő, szüljön elég gyereket, oszt majd nem lesz pofán vágva.
Sajnálom, ha személyes támadásnak érezted a kommentem, nem az volt, csak már láttam áldozatot, és igen érzékenyen reagálok a témára. De bocsánatot kérek tőled, őszintén.
23. marcipan — 2012-09-16 17:50
@Szaszyka: Nem a blogra, hanem Magyarországra értettem.
24. Szaszyka — 2012-09-16 19:39
@marcipan:
Akkor elnézést, ebben az esetben viszont teljes mértékben egyetértek veled :)
25. csapos — 2012-09-16 22:09
Alapvetés: minden erőszakot elítélek, így a családon belülit is. Nem tudom megítélni, szükséges-e külön szabályozni a BTK-ban, vagy más jogszabályban.
Tiboru! Lenne egy javaslatom, úgy is mondhatnám újításom. Szerintem érdemes lenne meghívni erre a vitára az nép kezdeményezést elindító civil szervezet, a NANE képviselőjét. Adjál neki lehetőséget, hogy itt a blogban is kifejthesse véleményét. Talán mindnyájan, blogrepublik.hu kedvelők tanulnánk belőle.
26. professzorpizka — 2012-09-16 23:25
@marcipan:
Oké, nevesítsünk. Mi legyen a tényállásban?
Aki…
…
… vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A büntetés bűntett miatt 1-5 évig terjedő szabadságvesztés, ha a családon belüli erőszakot …, …, …, …, követik el.
Mi kerüljön a pontok helyére?
27. gyepmester — 2012-09-17 02:05
@professzorpizka:
Már megbocsáss professzorom, de ennek nincs semmi értelme. Még kiegészítve sem tudtam értelmes mondattá alakítani :)
28. tiboru — 2012-09-17 08:06
@csapos:
A lehetőség mindenkinek adott, részemről jöhet a NANE is :-)
29. tiboru — 2012-09-17 08:14
@marcipan:
Nem éreztem személyes támadásnak, csak nem győztél meg. És az az érzésem, hogy két malomban őrölünk :-)
Az írod például:
„Az áldozatok függő viszonyban vannak a bántalmazótól, és amíg nincs külön nevesítve, addig nincs törvényi háttértámogatás számukra.”
Elég sok olyan törvényhely van, ahol a védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen, esetleg kiskorú sértettel szemben elkövetett bécsé súlyosító körülmény.
Mellesleg pedig most jutott eszembe: a zaklatásnál (Btk. 176/A.§.) van egy olyan bekezdés, hogy:
„Aki a zaklatást
a) házastársa, volt házastársa, bejegyzett élettársa, volt bejegyzett élettársa, élettársa, vagy volt élettársa,
b) nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy
sérelmére követi el, az (1) bekezdésben meghatározott esetben két évig terjedő szabadságvesztéssel, a (2) bekezdésben meghatározott esetben bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Valami ilyesmire gondolnak az önálló tényállásban gondolkozók, csak a testi sértésnél?
30. marcipan — 2012-09-17 08:18
@professzorpizka: Gondolkodtam már rajta. A hangsúly az egy háztartáson és/vagy rokoni kapcsolaton, a függőségen, a folytatólagos elkövetésen van.
Ebben a kérdésben én állampolgár vagyok: van egy elvárásom a politika felé. Főleg az, hogy kérdezzék meg a szakmai szervezeteket, vegyék számba, máshol hogyan szabályozzák, azt, hogy milyen intézmények kellenek a kivitelezéshez, rakják össze és az is, hogy gondolkozzanak cizelláltabban mint a „szüjjé, akkor nem leszel pofán vágva”. Nem dolgom ezt egy személyben végrehajtani.
31. tiboru — 2012-09-17 08:21
@marcipan:
Egy rövid és személyes sztori:
Pár évvel ezelőtt egy háromórás beszélgetés végére sem sikerült meggyőznöm a különböző nőszervezetek meglehetősen erőszakos képviselőit, hogy a tanúvédelem nem működik (mert a törvény erejénél fogva nem működhet) ilyen esetekben… Képtelenek voltak felfogni, hogy mi a különbség a tanúvédelmi program és az áldozatvédelem között. A végén én voltam a szexista állat, aki leszarja a szegény megalázott nőket.
Annyi buta, beszűkült és agresszív nőt egyrakáson én azóta se láttam, mint azon a megbeszélésen, ráadásul utólag jól fel is nyomtak a BM-nél, mert „nem voltam fogékony a problémájukra”. Az a szerencséjük, hogy nem hallották, mit mondtak erre a főnökeim :-)))
32. marcipan — 2012-09-17 08:29
@tiboru: Gondolom igen.
Általában központi kérdés az is, hogy az áldozat pénzügyi függőségben van a bántalmazótól – az ezzel való visszaélést úgy tudom, nem büntetik.
Ha testi sértés: egy sima verekedés után kiengedik őket, szabadlábon védekezhet. Ha a családját üti-veri, zsarolja, molesztálja stb. valaki, akkor nem normális, ha közéjük küldik. Ezért nem is nagyon mernek az áldozatok feljelenteni – hát kell az neki, h miután kiengedték az őrsről még jobban rommá verje? Ezt a kérdést szerintem kezelni kell, és szerintem azzal lehet, ha külön tényállás ( vagy minősített eset, csak legyen a szokásostól eltérő formában).
Szerinted ront a helyzeten? Mert ha igen, érdekel, hogy miért. Ha nem, csak azt gondolod, hogy nem javít, akkor a nézőpontodból elvileg mindegy kellene legyen.
33. professzorpizka — 2012-09-17 08:43
@marcipan:
Az én megoldásom az, amit fent írtam. A Btk. az értelmező rendelkezéseknél definiálja a „családtag” fogalmát. Aztán a jogalkotó végigmegy a különös részi tényállásokon, és ha azt látja, hogy ez a CSBE egyik eleme, akkor betesz egy minősített esetet valami olyan szövegezéssel, hogy „ha ezt családtag sérelmére, akkor (súlyosabb) büntetés jár”. Például a kábszer terjesztésénél is simán berakható. Ha ezek után marad olyan eleme a CSBE-nek, amit még mindig nem büntettek súlyosabban, akkor annak csinál külön tényállást. Ennek szerintem az lenne többek között a nagy előnye, hogy a jelenlegi tényállásoknak már nagy gyakorlata van, így a bíró jobban tud indokolni az alapján és kevesebb lehet a másodfokú pöcsölés.
Ahol a bírák továbbképzésre szorulnak majd, azt meg sajnos nem lehet beleírni a Btk-ba. Sem a magyarba sem a svédbe. Ez az ilyen típusú bűncselekmények pszichológiája, pontos lefolyása, a sértetti közrehatás kérdései. A kétségkívül nagyon megindító történeteken kívül én még nem olvastam leírást arról, hogyan történik a CSBE. Aki hatékony CSBE elleni büntetőjogi fellépést akar, prezentáljon rendőri jelentés-szerűen megírt leírásokat arról, mi ez és hogyan történik. De úgy, hogy áldozat, hazajön, berakja a megvásárolt margarint a hűtőbe, és ekkor egész pontosan az történik, hogy … és azért nem kerüli ki az erőszakot mert … és azért nem menekül el mert … satöbbi. Ebből ugyanis le kell ám vizsgáztatni a bírót. Ez szerintem annál is sokkal-sokkal fontosabb, mint hogy pontosan mi van a Btk-ba írva.
Itt egy link, ahol a téma keveset megszólaltatott de Magyarországon messze legjobb ismerője mondja el véleményét:
http://minok.hu/galajda-agnes-minden-dolgos-kezre-es-gondolkodo-fore-szukseg-van-az-aldozatok-vedelmere/
34. igazitrebics — 2012-09-17 09:26
Megkezdődött az elképzelés kiherélése!
Balog Zoltán EMMI miniszter helyesli a dolgot, de arra kéri a honatyákat, hogy a „család” szó ne szerepeljen a törvényben. Tehát arról szó sem lehet, hogy „családon belüli erőszak”. Akkor milyen erőszak? Na, ezen majd jól el lehet molyolni és nem kell foglalkozni az érdemi részével!
35. johndoe — 2012-09-17 09:45
Szép jó reggelt mindenkinek!
Családon belüli erőszak, egyidős lehet az emberiséggel.
Azzal, hogy valaki törvénybe foglalja az ejnye-bejnyét, no ez ettől nem fog megszűnni.
Mint ahogy az emberölés sem szűnt meg, pedig már Mózes is kőbe véste, ez irányú nem tetszését. Eddig egyetlen egy áldozatnak sem sikerült jobb belátásra bírnia erőszaktevőjét a törvényt lobogtatva.
Én sokkal fontosabbnak tartanám, a mi van a „verés után”című mű kidolgozását a BTk helyett.
Első lépés lenne az védelmi központok kialakítása, ahová befogadnák az éppen az életéért futó általában több gyermekes áldozatot. Gondoskodnának arról, hogy mind lelkileg mind testileg rendbe jöjjön, valamint kapna valakit, aki személyes tanácsot adna.
Második lépés az ügyvédi képviselet és egy gyorsított válási eljárás. Fel sem tételezem, hogy valaki ne akarjon azonnal elválni ilyen helyzetbe. Ha pedig már elvált nincs szó csbe-ról.
Azután már jöhet a vagyonmegosztási és az esetleges gyermek elhelyezési per.
De ez azért nem fog soha sem megvalósulni, mert a bíróságoknak és az ügyvédeknek nem célja a gyorsított eljárás, ők minek sietnének, nincs semmilyen érdekük ezzel kapcsolatban. A védelmi központok pedig pénzbe kerülnek.
Így a törvény, amelyet létre akarnak hozni, pont azoknak nem fog segíteni, akikre most hivatkoznak. Se a bántalmazott gyerekeken, se az időseken, se a szegény sehová sem menekülni tudó, megfélemlített áldozatokon.
Viszont remek visszaélési lehetőség arra, hogy az éppen aktuális partneremet kitegyem akár a saját lakásából is, ha már meguntam. Ne erre nagyon jó lesz.
36. marcipan — 2012-09-17 10:36
@johndoe: te is verekszel ugye?
37. marcipan — 2012-09-17 10:39
@professzorpizka: Összefoglalva:
te azt mondod, fel kell készíteni az eljárásban érintett szereplőket, és átgondolt, ténylegesen felmerülő problémákra reflektáló jogszabályi környeztet létrehozni.
Ehhez képest szerintem fel kell készíteni az eljárásban érintett szereplőket, és átgondolt, ténylegesen felmerülő problémákra reflektáló jogszabályi környeztet létrehozni.
38. marcipan — 2012-09-17 10:54
@tiboru: A buta, beszűkült és agresszív emberekről ismert a véleményem. Meg rólad is :)
Személyes sztorim nekem is van, de majd privátban egyszer elmesélem.
39. tiboru — 2012-09-17 10:57
@marcipan:
No, ha így jó lenne, akkor miért kéne külön paragrafus?
A kommented utolsó kérdésére válaszul: a bétéká felhígítása ellen vagyok. Ha esetleg meg lehet oldani egy minősített esettel vagy egy fogalomdefiniálással, oda nem kell külön törvényi tényállás.
40. marcipan — 2012-09-17 11:33
@tiboru: Az összebaszott törvények vlsz többet ártanak mint használnak, ez rendben.
De ahogy írtam az elején asszem, hogy a gyilkosság egyes elemeit is büntetik, mégis van külön emberölés.
Én nem azon lovagolok, hogy vezessenek be egy tartalmatlan új fogalmat, hanem azon, hogy járják körül a kérdést, és találják meg milyen jogszabályi háttér kell a csbe kezelésére, mit tesznek máshol, legyen segítő intézményrendszer.
(másrészt meg kikérem magamnak hogy impotens seggfejek egy darab pinának kezeljenek.de ez nem a csbehez kapcsolódik, hanem a sztori körítéséhez )
41. francescodottckozma — 2012-09-17 15:20
„Itt a ragyogó alkalom, hogy meggyőzzetek: miért is van szükség a családon belüli erőszak külön tényállásként történő szankcionálására? Mitől és mennyivel lesz jobb a nőknek (vagy az esetleg szintén sértettként szereplő férfiaknak)? Az persze nem válasz, hogy x országban is meglépték…” Jogos, és azért gondolkodik így, a meglévő (jó) törvények rigurózus betartására ösztönözve, mert minden normális és jó ember, főleg aki a bűn üldözésére és az áldozatok védelmére esküdött fel, így gondolkodik. De ne felejtsük el, nem az ilyenek miatt születnek családon belüli erőszak elleni külön törvényjavaslatok, hanem a beszámítható, büntethető, de pszichopata egyének miatt, akik végtelenül önzők, durvák és agresszívak, ráadásul egy igazat ismernek, a magukét. Sőt! A baj sokszor az áldozatokkal van! Nem egy áldozat új párkapcsolatában szintén agresszív partnert választ, tapasztaltam sok esetben, hivatalból eljáró hatósági orvosként! Magyarán: ezeknek a szende kinézetű nőknek egy része számára szexuálisan egész egyszerűen nem vonzó, nem izgató, sőt marhára unalmas egy olyan pasi, aki „kicsit” nem „macsós és kemény”, aztán persze néha célt téveszt. És Fordítva! Sok nyápic és lila monoklit viselő „férfi”nak igencsak fogdmeg termetű párjai vannak, ha me faképnél maradnak, akkor egy még drabálisabb Brünnhilde mellett kötnek ki. Ez a nagy baj, hogy nem mondják ki: többségében egy pszichopata csoport balhéiról van szó, amelyben mindkét fél hibás, a „valódi”, kedves asszonykáját hasábfával kenegető durva fickó a kevesebb rész. Mert arról beszélni, hogy a lakosság egy bizonyos százaléka, nem tudom finomabban mondani, valójában hülye, ez úgymond politikailag „nem korrekt beszéd”. Hogy ez a valóság, keveseket zavar. Csakhogy sok szerencsétlen gyerek szenved a két hülye közt, ilyenné szocializálódik, még ha nem is lenne genetikailag pszichopata (Karesz sofőröm pontos definíciójával: „gyári hülye”). Ezért gondolom én azt, hogy nagyon kell a családon belüli erőszak elleni szigorú törvény, külön, plusz intézményi háttérrel, távoltartással, kötelező GPS jeladós bokapereccel. Hogy vegye mindenki tudomásul, ebben az országban az agresszió tilos, még annak is, akinek „egy kicsi” azért „olyan jó mácsós” és „jólesik”. Mert az álszent szemforgatáson túl a valós probléma az esetek jó felében ez. Talán Ön nagy gazembereket próbált kivonni a forgalomból, kevésbbé látta piti idióták marakodását (ahol azért folyt vér, pálinka, néha agyvelő is) és ezért gondolta -elvileg helyesen – hogy elég a meglévő jó törvényt szigorúan betartani. De a messzi préri, a vasút háta mögött, a tanyákon túl, ahol a kurta farkú kormány se túr, az egy más világ. Nem tudom, mennyire voltam meggyőző :-)
42. sanyandy — 2012-09-17 15:32
Szerintem két okból is kéne az önálló törvényi tényállás:
1. Mert uniós hátralékunk van ezügyben.
2. Mert önálló tényállás hiányában nincs intézkedés jelenleg. Az ezzel kapcsolatos összes példát a fentebb olvasható kommentekben megtalálhatjátok.
Szvsz (hogy korszerű is legyek) a jelenlegi szabályozás ott kezdődik (és hal is el egyben), hogy amíg nem folyik vér, addig a rend őre nem megy be a „családhoz”. Ezek szerint családon belül most bárki bármit megtehet. Ha ölt, akkor majd jön a jelenlegi Btk. és jól megbünteti.
A folytatólagosan elkövetett súlyos testi sértésért feljelentett családon belüli elkövetőt pedig szabadlábon védekezésre ítélik, hagy verje csak össze még jobban a feljelentőjét, esetleg rugdoshatja is a változatosság kedvéért, ha eddig még nem tette. Tudom, ironizálok, de a csbe kapcsán létező történéseket szinte lehetetlen ép ésszel felfogni.
Ezért sem szabadna azt megengedni, hogy akár a feminizmus, akár a politizmus (tudom, hogy értitek) bárkit és bármiben is befolyásolhasson akkor, amikor ezt a kérdést rendezik végre.
Ahogy marcipan is írta: hűvös szakmaisággal, a rendvédelmi, ügyészi, bírói szervezeteknek, szerintem a jogászokkal együtt.
Kicsit hosszú lett, bocsánat érte. Időben is sokáig tartott, mert nem kevés belső fájdalmat okozott közben (igen, azért). Meg azért is, mert most vált nyilvánvalóvá számomra, hogy aki nincs ilyen helyzetben, az nagyon nem érti. És ez nem hiba, hanem szerencse.
43. professzorpizka — 2012-09-17 17:22
@sanyandy:
A hatályos Be. (1998. évi XIX. tv. a Büntetőeljárásról) alapján előzetes letartóztatásba lehet helyezni azt a terheltet, akinél tartani lehet a bűnismétléstől, tanúk befolyásolásától, etc.
Tapasztalatból mondom, hogy 100 előzetes letartóztatásra előterjesztett gyanúsítottból 97-et lenyomnak.
A kérdés tehát az, hogy az elkövetőnek az áldozattól való izolálására tökéletesen alkalmas szabályt miért nem alkalmazzák?
44. marcipan — 2012-09-17 19:31
@professzorpizka: lehet, h 100ból 97et igen, de akkor vajon miért van h az áldozatok nem érzik h bárki védené őket?
45. csapos — 2012-09-17 20:57
@tiboru:
„Meghívtam” a NANE-t, hogy mint kezdeményezők „világítsák meg az elménkent”.
Ez a válaszuk: „Az Egyesület álláspontját jól összefoglalja a lenti linken olvasható szórólapunk, valamint válaszul szolgál a posztban felvetett kérdésekre is.
http://www.nokjoga.hu/sites/default/files/filefield/lep-sui-generis.pdf”
No comment a stílushoz. Hááát: rágódjunk rajta.
46. marcipan — 2012-09-17 21:10
@csapos: ugye nem azt írtad, h világosítsák meg az elménk? :)
A hivatalból eljárást már akartam írni. De ezen is a tanúvédelmet feszegetik… Feltételezem, arra gondolnak, h adjanak segítséget az áldozatoknak új élethez. Azt el tudnám képzelni, h a névcserét leegyszerűsítik (asszem az elég hosszú, meg korlátozva is van alapjáraton).
Egyébként elgondolkodtató, h ezek az emberek lemondanak a saját normális életükről azzal, h áldozatokkal foglalkoznak. egy idő után elkerülhetetlen h minden férfiben egy aljas szemétládát lássanak.
47. tiboru — 2012-09-18 07:29
@csapos:
Ha így lenne ötösöm a lottón :-)
48. molnibalage — 2012-09-18 09:33
@csapos:
Mi a baj a stílusával?
49. sanyandy — 2012-09-18 10:15
@professzorpizka:
A választ nem tudom. Talán az alkalmazásról szóló szabályozásból adódik. Vagy egyszerűen a család definiálásából. Vagy csak egyszerűbb, ha nem avatkoznak be azok, akiknek ezt kellene tenniük. Mondjuk, ha az elszenvedőt kipofozzák a gangra, akkor már közbelép(het)nek. De amíg a tettet elfedi a „család”, addig nem.
Mondom, nem tudom, csak találgatok. De a bármilyen módon bántalmazottak abban a beszűkült tudatállapotban egyedülhagyottnak, tehetetlennek érzik magukat.
50. Szaszyka — 2012-09-18 13:20
@francescodottckozma:
Szia. Olyat nem szabad írni/mondani, hogy az emberek többsége „gyári hülye”, mert megsértődnek, és még te leszel a rossz… :D
51. professzorpizka — 2012-09-19 14:25
@csapos: A nane röpiratából csak a pontos szöveg hiányzik…
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.