Az USA „színes” elnökei

Amikor 2008 novemberében az USA 538 elnökválasztó elektora közül Barack Obama megszerzi 365 fő szavazatát (s ezzel közvetett módon besöpör 69,5 millió választópolgári voksot a leadott 121,5 millióból), a világsajtó tele volt olyan szalagcímekkel, amelyek szenzációként tálalták a – máskülönben szemmel látható – tényt: a Föld vezető nagyhatalmának történelmében először színesbőrű került a Fehér Házba!

Vannak azonban olyan történészi vélemények, amelyek vitatkoznak a fenti megállapítással; legalábbis azzal a szóval, hogy „először”. Lássuk az ellenérveket.

Először is szögezzük le gyorsan (no, nem mintha különösebb jelentősége lenne, csupán a tisztánlátás kedvéért), hogy Obama valójában félvér (kenyai apától és angol felmenőkkel rendelkező, fehér amerikai anyától származik). Az Egyesült Államok megalakulása óta eltelt 233 évben összesen 44 férfi töltötte be ezt a tisztséget, s közülük további hét esetében merült fel annak lehetősége, hogy ősei között (Obamához hasonlóan) színesbőrűek is voltak.

1.) Thomas Jefferson (az USA 3., Virginiából származó demokrata-republikánus elnöke 1801 és 1809 között). Származását már 1867-ben elkezdik feszegetni, megkérdőjelezve a hivatalos verziót, mely szerint angol-velszi ősökkel bír. Az akkoriban felröppentett (és időről időre azóta is emlegetett) hírek szerint édesanyja indián negyedvér, édesapja ugyancsak negyedvér fekete volt. Jefferson amúgy a rasszok keveredésének igen nagy barátja volt, hiszen – ha hinni lehet például Joel Augustus Rogers történésznek, az amerikai feketék egyik kiemelkedő kutatójának – a saját tulajdonában lévő fekete rabszolgalányok közül legalább ötöt tüntetett ki megkülönböztető figyelmével, s liberális gondolkodásának nyolc (mások szerint tíz) tejeskávé-színű (és automatikusan rabszolga-státuszú) gyermek lett a következménye. Ezeknek a srácoknak a késő leszármazottai majd még felbukkannak ebben a cikkben is, kicsit később.

2.) Andrew Jackson (az USA 7., Dél-Karolina államból származó demokrata elnöke 1829 és 1837 között). Későbbi hivatalos, fehér házi életrajza szerint szülei Írországból vándoroltak ki az USA-ba, apja pedig egy hónappal a születése előtt hunyt el. Az alternatív CV ezzel szemben azt állítja, hogy apja már 1766 februárjában meghalt (tehát Jackson születése előtt kereken 13 hónappal, ami a tudomány jelenlegi állása szerint még egy kemény, skót-ír családból származó földműves számára is komoly akadályt jelent a gyermeknemzés útjában). Férje halála után a későbbi elnök édesanyja, Elizabeth Hutchinson szoros kapcsolatot alakít ki az egyik fess (amúgy félvér) házi rabszolgájával, s eme interperszonális reláció gyümölcse lesz a kis Andrew, aki (a genetika fintorának köszönhetően) gyakorlatilag semmiféle külső afrikai jegyet nem örököl vér szerinti apjától.

3.) Abraham Lincoln (az USA 16., Illinoisból származó republikánus elnöke 1861 és 1865 között). A feljegyzések szerint a jó öreg Abe bőre olyan sötét, haja pedig olyan fekete, göndör és erős szálú volt, hogy a szökött rabszolgákra vadászó ültetvényesek néha bizony elég ferdén néztek rá. Származását főleg azért kérdőjelezték meg (főleg déli politikai ellenfelei), mert (állítólag) hivatalos, dokumentumok szerinti apja (Thomas Lincoln) egy kamaszkori betegség miatt nemzőképtelen volt, s felesége a családi tűzhelyen kívül keresett szabadidős foglalkozást. Meg is találta a megfelelő partnert egy fekete rabszolgában – csak hát mindezt az USA egyik legnépszerűbb, utólag a legjobb sajtóval rendelkező elnökének édesanyjáról még napjainkban sem igazán lehet kimondani, pedig – így az elmélet mellett érvelők – ezt még maga Nancy Hanks, Lincoln édesanyja is bevallotta. Mivel az afrikai származás külső jegyekben is megmutatkozott, az elnöki adminisztráció kidolgozott egy saját verziót is, amely szerint Lincoln édesanyja a dél-kelet-amerikai, úgynevezett melungeon-közösséghez tartozott, akik az európaiak, afrikaiak és indiánok keveredéséből jöttek létre, valamikor a XVIII. század elején.

4.) Warren Gamaliel Harding (az USA 29., Ohio államból származó republikánus elnöke 1921 és 1923 között). Róla egyik életrajzírója, William Chancellor derítette ki, hogy mindkét ágon (anyain és apain egyaránt) felbukkannak feketék a családfán. Mivel ez a huszadik század első negyedében még nem számított kifejezett bónuszpontnak az Ovális Irodához vezető rögös úton, kampánystábja minden hozzáférhető családi iratot felvásárolt, majd hivatalba lépésekor a Secret Service az összes dokumentumot megsemmisítette. Tették ezt – állítólag – az elnök engedélye nélkül, hiszen Harding soha nem tagadta, hogy génállományában afrikai csavarok is vannak; igaz, nem is kérkedett vele. Amikor 1923 nyarán szívrohamban meghal, családján és baráti körén belül olyan híresztelések is lábra kaptak, amelyek szerint radikális politikai ellenfeleinek mégis sikerült „vegyes” származására vonatkozó bizonyítékokat felkutatniuk, s lemondásra szólították fel, amit ő visszautasított. Ezt követően mérgezték volna meg, a Ku Klux Klán beépített embereinek segítségével.

5.) John Calvin Coolidge (az USA 30., Massachusettsből származó republikánus elnöke 1923 és 1929 között). Ő annyit ismert be elődei vérvonalából, hogy édesanyja apai ősei között „valószínűsíthetően” voltak indiánok is, de ennek hatása az elnök genetikai állományára (mondja ő) maximum 1:16-ra vagy 1:32-re tehető. Egy Auset Bakhfu nevű szerző az 1993-ban publikált könyvében (kutatásaira hivatkozva) azt a teóriát hangoztatja, hogy Coolidge ősei között nem csak indiánok, hanem afrikaiak is voltak.

6.) Dwight David Eisenhower (az USA 34., Kansasból származó republikánus elnöke 1953 és 1961 között). Az Egyesült Államok Hadseregének első ötcsillagos tábornoka apai ágon állítólag már a XVIII. század legvégén begyűjtött holmi indián és főként fekete hatásokat még Pennsylvaniában, de aztán a német, svájci és angol gének minden tekintetben győzedelmeskedtek a többi fölött.

7.) William Jefferson Clinton (az USA 42., Arkansasból származó demokrata elnöke 1993 és 2001 között). Nos, róla azt derítették ki ráérős történészek és genetikusok, hogy egyik távoli (apai) őse az ebben a cikkben is megemlített Thomas Jefferson egykori rabszolga-gyermeke, Thomas Jefferson Blythe, akinek édesanyja az a Sally Hemmings volt, aki éveken keresztül a harmadik elnök, hm, társalkodónője volt ennek virginiai birtokán. Namármost, ha elfogadjuk, hogy magában Jeffersonban is volt pár vonónyi fekete, illetve indián vér, akkor Monica Lewinsky kedvenc Billje is rászolgál a „színes származású” jelzőre.

Természetesen a szerző legrosszabb pillanataiban sem tételezi fel, hogy egy ember (lett légyen USA-elnök, grönlandi fókavadász vagy gyáli benzinkutas) képességeit akár pozitív, akár negatív irányban befolyásolná, hogy ősei között milyen bőrszínű, vallású vagy identitású emberek voltak;  s mivel olvasóimról is hasonlóképpen jó véleményem van, biztos vagyok abban, hogy a fentieket mindössze érdekességként fogjátok olvasni.

Kommentjeiteket érdeklődéssel várom!

8 hozzászólás

 1. nandras — 2012-03-12 17:31 

egy generációk óta az usa- ban élő személy esetében nem hiszem, hogy nagy kunszt indián/néger/kínai/stb vonalat kimutatni…

 2. Rogal Dorn — 2012-03-12 17:45 

A WASP szemlélet végzetes léket kapott ezzel. Indulok és előveszem a családi archívumból a hottentotta származás bizonyítékát.

 3. kszabo — 2012-03-12 20:46 

Ha meszet megkaparjuk sok minden előjöhet:)
Minta nóta mondja – http://www.youtube.com/watch?v=F-TCA0JDnmU&feature=related magyarul nem lelem:)

 4. gyepmester — 2012-03-12 21:08 

Az USA-ban sok fehér férfit ért már olyan baleset hogy fekete gyereke született. Aztán kérdőre vonta anyut, az sírva esküdözött hogy nem úgy volt, és a végén kiderült hogy az ember felmenői között volt afrikai. Olvastam ilyen történetet.

 5. Rogal Dorn — 2012-03-13 12:15 

Nem is lehetett annyira rossz fekete rabszolgának lenni Ámérikában… :D

 6. csapos — 2012-03-13 23:51 

Tiboru, ez egy jó összeállítás, különösen, ha szélesebben értelemben nézzük. Ki az echte amerikai, francia, német vagy MAGYAR. Ez utóbbi „jobb” körökben, ma különösen fontos pedigré.

Vagy tíz egynéhány évvel ezelőtt, amikor még ezek „jobb” körök nem voltak igazán szalonképesek kis hazánkban, részt vettem Athénben egy, az EU által szerb, macedón, albán, görög és török politológus PhD hallgatók részére szervezett szemináriumon. Talán kevesen tudják, hogy egy átlagos görög utálata a törökök iránt akkor és talán ma is leiskolázza Slota vagy az Funar magyar fóbiáját. Nos, ezen a szemináriumon tette fel a kérdést egy török PhD hallgató: „Vannak örmény és zsidó őseim, ennek ellenére apám családja ős töröknek tartotta magát, anyai ágon görögök is beházasodtak a családba. Ti mit gondoltok, kérdezte a többségben görög társaitól, ki vagyok?” És nem volt vita kérdése a válasz: „Az vagy akinek érzed magadat. És döntésedet mindenkinek el kell fogadnia.”

 7. tiboru — 2012-03-14 11:29 

A történet tetszik, korrekt, csak az a probléma, hogy a választásokon egyik országban sem csak a PhD-hallgatók szavaznak :-(

 8. fixember — 2016-09-20 09:48 

@kszabo:

Magyarul, szégyen a családban:
https://www.youtube.com/watch?v=PYzXgAJJT4U

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.