A Tanúvédelmi Szolgálat vége (?)

Olvasóim tudhatják, hogy itt, a Hírsarkon nem szokásom napi apró hírekre, pláne napilapokban megjelent cikkekre reflektálni, és azt se nagyon lehet a fejemre olvasni, hogy egykori kollégáimnak így, a partvonal széléről, kérdezetlenül osztanám az észt. A rendőrkorrupciós hírek hallatán persze nem bírtam ki és egy bloggal odébb írtam egy posztot (a Zsanettes ügyről egy másikat), de ezekben igyekeztem megmaradni a konteós kaptafánál. Most azonban (az elmúlt napokban) a Népszabadságban megjelent egy kétrészes cikk a Tanúvédelmi Szolgálat egyik állítólagos ügyéről (az első részt itt, a másodikat pedig itt olvashatjátok), s ennek folyományaként több ismerős és barát noszogatott, hogy (egykori kvázi illetékesként) írjam már le a véleményem a történtekről, mert esetleg többeket érdekelhet.

Gyorsan előrebocsájtom, hogy a Szolgálatnál eltöltött időmről és tapasztalataimról csak módjával, szőrmentén tudok beszámolni, hiszen a szolgálati és az államtitok életem végéig köt. Ez most kívülállók számára biztosan nagyon hülyén (vagy dzsémszbondosan, esetleg dzsekbaueresen) hangzik, de ne feledjük, hogy a terület érzékenysége nem engedhet meg semmiféle lazaságot. Itt (ellentétben számos más, agyonsztárolt szakterülettel) tényleg emberi életek múlhatnak egy rosszul megválasztott jelzős szerkezeten vagy jópofának szánt sztorizgatáson. Igyekszem tehát olyan messziről elkerülni a taposóaknákat, amennyire lehet, na és a lelkes nyomozó ügyészeknek se szeretnék munkát adni.

Azoknak, akik nem akarják elolvasni, a két Népszabis cikk röviden arról szól, hogy úgy öt évvel ezelőtt egy bűnöző úgy döntött: a saját és családja biztonsága érdekében (valamint egy enyhébb büntetés reményében – amit máskülönben nemzetközi ajánlások is magukban foglalnak) alkut köt a magyar rendőrséggel. Az alku (amit hazai viszonyok között helyénvalóbb talán szerződésnek nevezni) egyik oldalán tehát ott van ez a Yugovich álnevű alak, aki (a saját állítása szerint) lebuktatja a szervezett alvilág egyik csapatát, értékes információkkal látva el a magyar rendőrség (és a külföldi partnerszolgálatok) illetékes egységeit, cserébe önmagának enyhébb ítéletet, családjának pedig biztonságot kér.

Eddig semmi probléma, a magyar Tanúvédelmi Szolgálat fennállásának tíz éve alatt több tucat hasonló eset fordult már elő, és komolyabb fennakadások nem voltak. Jómagam 2007 novemberéig tudok nyilatkozni, s addig a magyar tanúvédők nemcsak idehaza, de nemzetközileg is elismert tagjai voltak az európai tanúvédelmi hálózatnak, főhajtásokat és gratulációkat begyűjtve Északtól Délig, Kelettől Nyugatig (remélem, elég általánosságban fogalmaztam…)

Most azonban arról szólnak a hírek (amelyeket közvetve – legalábbis a Népszabadság általunk is belinkelt cikke szerint – „egy magas rangú belügyi tisztviselő” is megerősített), hogy a magyar rendőrség (beleértve a Tanúvédelmi Szolgálatot is) megszegte a szakmai etika minimumát azzal, hogy elkövette azt a két hibát, amelyet semmilyen, magát legalább alapszinten komolyan vevő operatív tanúvédelmi egységnek semmilyen körülmények közepette nem szabad elkövetnie:

1.) Teljesíthetetlen ígéreteket tett a program érintettjének;
2.) Nem gondoskodott az érintett (talán minden szempontból ártatlan) családtagjainak biztonságáról.

Nem ismerjük a részleteket, ezért csak feltételes módban fogalmazunk: HA és AMENNYIBEN a cikkben szereplő (és az érintettől származó, a magyar rendőrség által tételesen mindeddig nem cáfolt és nem is tagadott) állítások helytállóak, a Tanúvédelmi Szolgálat „nem felel meg a vele szemben támasztott követelményeknek” (az idézet ismét csak a cikkből származik, s a „szaktárca illetékesei” mondták. Ha a cikk szerzője torzít vagy valótlant állít, lelke rajta).

És itt álljunk meg egy szóra.

A tanúvédelem mindig is egy speciális területe volt a rendőri munkának. Itt – alaphangon – nem a bűnözőket üldözik, hanem – a megfelelő előzményeket követően, bizonyos szigorú feltételek fennállása esetén – védik őket. Igen, védik és óvják őket annak érdekében, hogy (és most unalmas, kincstári szöveg következik) az állam büntetőjogi igénye még jobban érvényesíthető legyen. Magyarán: az egyik bűnöző a nála nagyobb bűnözőkről (vagy az általa elkövetetteknél súlyosabb bűncselekményekről) mond okosakat és hasznosakat, ezért cserébe védelmet (enyhébb büntetést, más nevet, új egzisztenciát, apanázst, stb.) kap. Persze ne legyünk igazságtalanok: nem kell feltétlenül bűnözőnek lenned, hogy a programba bekerülj; elég, ha mondjuk (szem)tanú voltál, és okkal tarthatsz attól, hogy a tanúvallomásod miatt veszélybe kerülsz. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a programok résztvevőinek 70-75%-a mindenhol a világon bűnöző. Mondom: mindenhol a világon…

Szóval nem egyszerű meló. Gyomor kell hozzá és idegek. Na meg empátia, emberség, törvénytisztelet, jogszabályismeret, korrektség és kiegyensúlyozottság. Magabiztosság, becsületesség és mégegyszer: gyomor. Mert nem egyszerű – teszem azt – rendőrtisztként egy szervezett bűnözői kör brutális verőemberét pátyolgatni csak azért, mert – mondjuk – egy ismerős bérgyilkosra tud terhelő vallomást tenni.

A példa légbőlkapott, csak oktatási célból találtam ki!

Sokan nem bírják. A nemzetközi szakirodalom több olyan esetet ismer, hogy becsületben megőszült virtigli zsaruk pár hónap tanúvédelmi munka után inkább visszakérik magukat akár az utcára, a gyilkossági csoportba vagy tán még a szabálysértési hatósághoz is, de nem bírják tovább, hogy a program érintettjeinek lelkével is foglalkozniuk kell. Nem bírják, hogy idejük túlnyomó részét olyan tevékenységek töltik ki, amelyek inkább illenek egy karitatív szervezethez, mint a rendőrséghez. Mondtam már, s most csak ismételni tudom: a tanúvédőket fegyveres szociális munkásoknak nevezi a belső szakzsargon, s nem véletlenül. Intézni kell a védett személy gyerekeinek iskoláztatásával összefüggő feladatokat, a fogászati kezelést, az érintettek család nélküli karácsonyai magányának idegőrlő, depressziós napjait, a kötelező oltásokat, a megrepedt vízvezeték vagy az elromlott villanybojler javítását, a „mikor és honnan hívhatom fel az anyámat és mit mondhatok neki?” típusú örökös kérdéseket… S közben folyamatosan a rendőri fogadalmadra gondolsz, amelyben a bűn üldözésére esküdtél fel, s nem szárazdajkának.

A tanúvédelmi munka folyamatos, idegőrlő favágás, ami elképesztő mértékben megviseli az embert. Sokan nem is alkalmasak rá, ezért van (kellene legyen?) pszichológiai szűrés azok között, akik oda jelentkeznek beosztottnak vagy vezetőnek jelölik őket. Annó („az én időmben” – ahogy mondani szokás) a speciális felkészültséggel rendelkező, rutinos pszichológus állandó vendég volt a Szolgálatnál, s nem csak az új felvételiseket szűrtük, hanem időről időre azokat is, aki már ott dolgoztak. Odafigyeltünk az emberekre, odafigyeltünk egymásra, mert értettük (éreztük!) egymást.

Ha egy tanúvédelmi egység eljátssza a becsületét a bűnözők előtt, akkor vége. Ha híre megy az alvilágban, hogy – mondjuk – Pirézia tanúvédelmisei nem tartják be a szavukat, ha a súlyos bűncselekmények (ártatlan vagy kevésbé ártatlan) tanúi azzal szembesülnek, hogy ezekkel nem szabad alkut (megállapodást, szerződést) kötni, mert szarnak az adott szóra, akkor kampec. Nem lesz ugyanis olyan idióta, aki hivatalos tanúvallomásban elmondja a frankót, mert nem fog megbízni a piréz rendőrökben, nem fogja elhinni, hogy képesek és alkalmasok arra, hogy őt (vagy rá tekintettel a családtagjait, hozzátartozóit) hatékonyan megvédjék a fenyegetésektől.

És nem csak az alvilág fogja megbélyegezni a piréz (vagy burkus) tanúvédőket, hanem a nemzetközi szakmai közösség is. A modern tanúvédelem bizony olyan, mint a kereskedelem, a turizmus vagy az autóalkatrész-gyártás: nem nagyon lehet kizárólag belföldön megoldani, pláne, ha egy olyan apró, légypiszoknyi országról van szó, mint Pirézia. Még az amerikaiak vagy az oroszok is bújtatnak olykor külföldön védett tanúkat, pedig ott aztán van élettér és levegő rendesen… Ha a nemzetközi tanúvédelmi közösség kigolyózza a pirézeket (burkusokat), mert megbízhatatlanok, amatőrök (esetleg simán csak balfaszok), az nagyon komoly következményekkel fog járni. Hosszútávon és tartósan.

Nem hiszek azoknak a kósza, minden bizonnyal rosszindulatú belső híreknek, hogy 2008 második félévétől kezdve a Tanúvédelmi Szolgálatnak elengedték a kezét. Hogy az illetékes vezetők nem törődtek azzal, mi folyik a Szolgálatnál, hogy tapasztalatlan csókosokat neveztek ki vezető beosztásokba, hogy de facto elfekvőnek, pihenőnek tekintették ezt a jobb sorsa érdemes szervezeti egységet. Hogy azt hitték, oda a másodlagos frissességű nyomozó is megfelelő. Hogy különféle módszerekkel lassan, de biztosan elüldözték a szakemberek jó részét, hogy szükséges rossznak tekintették az egyik legértékesebb, legjobban felkészült, legprofibb bűnügyi egységet. Nem hiszek tehát a híreszteléseknek, mert ez azt jelentené, hogy úgy nagyjából 2008-2009-től a folyamatos szakmai leépülés jellemezte a Szolgálatot, hogy az illetékes rendőri vezetők a lehető legmagasabb ívben szartak az egészre. Biztos vagyok abban, hogy van valami normális, érthető és elfogadható magyarázat arra, hogy mi történt például ezzel a  Yugovich-üggyel, s mi az igazság abból, amit a könyvében leír.

Persze jól tudjuk: egy tanúvédelmi egységnél bármikor lehet arra hivatkozni, hogy államtitok meg minden, hogy a közvéleménynek semmi köze nincs a belső ügyekhez, no és hogy az említett könyv szerzője végül is egy súlyos, köztörvényes bűnöző. Nos, ezt önmagában még el is fogadom. Nem várom tehát, hogy Garamvölgyi tábornok (a legendás kommunikációs készségeire támaszkodva) helyre-tétre-befutóra elmesélje, mi is történt valójában. Csak annyit szeretnék (obsitosként, állampolgárként), hogy lehetőleg ne azok szervezzék már újjá a Tanúvédelmi Szolgálatot (és a hírek szerint a Bűnügyi Ellátó Igazgatóságot, ahová tartozni fog – a Népszabadság cikke szerint legalábbis), akik – már bocsánat – szilánkjaira szétbaszták és hiteltelenítették ország-világ előtt. Mert mindezt, amiről a hírek szólnak, parancsnoki asszisztálás nélkül nem lehetett volna véghezvinni. A klasszikus mondás szerint ha tudott róla és nem tett semmit, akkor az a bűne, ha pedig nem tudott semmit, akkor totálisan alkalmatlan.

Higgyétek el, tudom, miről beszélek.

Ajánlott olvasmány: a magyar tanúvédelmi törvény. Érdemes átböngészni. És a kommentek között – mint mindig – várom a véleményeket, például az olyan kérdésre, hogy kötheti-e a rendőrt egy bűnözőnek adott szó?

25 hozzászólás

 1. kszabo — 2012-08-22 05:32 

Olyan szűk témát választottál, hogy csak általánosságban lehetne rá válaszolni. Kicsit off, de http://www.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz0308/szatmary0308.html Mivel erőműben kezdtem, onnan egy idézet: a felelősség attól, hogy gazdát cserél nem tűnik el. Ma ez a jelmondat kezd kikopni. A törvénnyel takaródzás van helyette. És ezzel el is jutottunk a fáról lemászásig, a törvények kialakulásáig:) Üdv

 2. kullancs — 2012-08-22 10:10 

Olvastam a könyvet, akartam is kérdezni róla, aztán mégse… Az azóta történtek fényében merült föl bennem a gondolat, hogy mi van, ha az egész tanúvédelmis kinlódás arra ment ki, hogy nehogy olyanokról is beszéljen, akikről nem kéne? Volt az alaknak egy-két tévés nyilatkozata is, ott ilyesmiket is mesélt.

 3. tiboru — 2012-08-22 10:33 

Azért szép médiakarriert futott be onnan bentről, a börtönből:

http://robertyugovich.com/index.html

 4. kullancs — 2012-08-22 11:15 

A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének okleveléért vajon mit csinált? Főleg több évtizeden keresztül?

 5. tiboru — 2012-08-22 11:30 

Ez tényleg fasság :-)

 6. SzJoe — 2012-08-22 12:20 

Gondolom, fizetett. Mégpedig sokat.
Amúgy pedig, a szubjektív véleményem (böriben dolgozóként nem vagyok vak): Ha nem is minden, de sok dolog igaz lehet az érintett rendvédelmi szervről leírtakból. Magyarul megmondva, erőteljesen tapasztalható a belesz@romság hangulata, amit nem is csodálok az elmúlt pár év történéseit figyelembe véve.

 7. professzorpizka — 2012-08-22 11:46 

A rendőr és a bűnöző nagyon hasonló etikai szabályok alapján dolgozik. A szabályok egymás pontos ellentettjei, ideális esetben. Ezért van az, hogy a „rablóból lesz a legjobb pandúr” hiszen a módszer ismerős, csak most a másik végén húzza a kötelet. Tulajdonképpen ez az oka a nyomozati munkának, mint társadalmi mechanizmusnak, ugyanis a felvilágosodás nagyrészt száműzte azt a fizikai kényszert ami arra irányult, hogy a bűnöző lépjen ki a szervezett bűnözés adta etikai keretből és önként adja át magát és társait az igazságszolgáltatásnak.

Persze ezt lehet felvilágosultan így gondolni, de ettől még tény az, hogy a bűnözői világban mozgás, annak ismerete a rendőri munka egyik kulcsa. A rendőrromantikának is az egyik gyökere, hogy a rendőr tudja, hogy a kocsmában kit kell megkérdezni, hogy látta-e XY-t vagy hogy a szerbek hol szokták kiporciózni az extasy tablettákat.

A tanúvédelem ennek próbál szerkezeti kereteket adni, de ahogy T is írja, az árulókkal nehéz dolgozni. Ez nálunk további akadályokkal is nehezül:

1. nem zárult még le a politikai osztály evolúciója, vagyis a mai politikusoknak még vannak személyes bűnözői gyökereik, nem úgy mint valami Rockefeller-dédunokának, akinek igazán bárdolatlanság lenne felhánytorgatni, hogy a dédi néha pár bérgyilkosságtól vagy vonatrablástól sem riadt vissza. Innentől pedig, hogy finom legyek, nem lehet mindig biztosan megvonni a határvonalat a bűnözőket legfeljebb kihasználó politikai osztály és a bűnözők között.

2. az új bürokrácia hiánya. Magyarországon nincs adminisztratív hatalomgyakorlás (Szakasz! Feküdj! Max Weber balróóól bumm!) hanem minden kormányzó erő eddig saját hatalmi bázisáról kiindulva, saját embereivel és módszereivel próbált irányítani. Ilyen helyzetben a kialakult szervezeti rend az csak egy darab papír, tehát hogy most a tanúvédelem az Aradi utcához tartozik vagy a Szugló vagy a Teve utcához, sokadlagos kérdés a döntéshozónak, mert ő csak akkor bízik meg a tanúvédelemben, az állategészségügyben vagy a hazai szőnyegiparban, ha a saját embere ül ott. Hogy szarul működik a tanúvédelem? Kit érdekel, utánam ne szaglásszanak, és amíg a Krisztián/Zsolti/Kati ott a főnök, addig nem is fognak. Ha meg mégis, Simicskáék besimítják a földbe a cégét.

… folytatom

 8. professzorpizka — 2012-08-22 11:51 

3. az egészségtelen ügyészségi túlsúly. Mióta Viktor 1999-ben felismerte, hogy az ügyészséget nem szabad a kormány alá rendelni, úgy tekint rá, mint univerzális igazságügyi kontrolleszközre. Az ügyészség emiatt magára is kezd így tekinteni. Ezzel meg az a gond, hogy talán nem mindenbe kellene az elméleti büntetőjog oldaláról beleszólni. Mivel azonban megtehetik, megteszik, így a rendőr akármilyen szupermen, hiába is ígér bármit, ha a döntését mindenféle felelősség vagy ellenőrzés nélkül felülbíráló ügyész azt mondja, hogy pardon, meggondoltuk magunkat. És ez torzítja a rendőr világképét is. A tanmesét alapul véve: én korrekt voltam yugovich-csal dehát az ügyészek…

 9. tiboru — 2012-08-22 12:02 

Nem mehetek bele részletekbe, de annyit elmondhatok, hogy az ügyészségnek meglepően kevés beleszólási lehetősége van a tanúvédelem technikai lebonyolításába. Jogász talán nem is tudja elképzelni, hogy egy tanúvédelmi aktából milyen keveset lát az ügyész. A jéghegy csúcsának a legtetejét.

Az meg végképp nem az ő asztala, hogy a védelem keretein belül a Szolgálat milyen eszközt vagy módszert hogyan és hányszor alkalmaz. A balhé tehát 95%-ban a szolgálatvezetőjé (és ennek parancsnokaié), bárhogyan is próbálkozzanak azzal, hogy áthárítsák a felelősséget.

 10. professzorpizka — 2012-08-22 14:14 

Nem is erre gondoltam, hanem arra, hogy Gipsz Jakabnak hazafias szolgálataiért felajánlanak egy olyat, hogy 2-8 éves tételben mondjuk majd indítványoznak hármat, és a bírói is majd valahogy úgy gondolja, hogy ez egy barátságos tétel. Ha a bűnöző nem teljesen hülye akkor ma Magyarországon ezt szimplán nem hiszi el. Sehol és senki nem tudja azt biztosra ígérni, hogy az ügyész nem gondolja meg magát. Talán még az játszik, ha elétesznek egy leírt gyanúsítást és azon már egy olyan tényállás szerepel amihez már nehéz lesz hozzányúlni.

 11. tiboru — 2012-08-22 14:17 

Ja így igen… Amúgy az összes többivel egyetértek.

 12. geza2 — 2012-08-22 13:05 

A tanúvédelem hatékonyabb tud lenni, mint más adatszerző operatív tevékenység.

Elképzelhető épp ez zavar valakit…

 13. tiboru — 2012-08-22 13:50 

És innen kezdve üdv a konteósoknak is -)

 14. tiboru — 2012-08-22 14:15 

Nem tudom, ismeritek-e a következő viccet:

Áll Ali a sejksége közepén egy homokbuckán, néz szerteszét és keserűen ezt mondja a mellette álló amerikai üzletember-barátjának:

– Figyu, két év alatt építettem nekik 200 kilométer elsőosztályú autópályát, de nehogy azt hidd, hogy úgy hív a népem, hogy Autópályaépítő Ali… Hat hónap alatt felhúztam nekik egy ingyenes aquaparkot, ahol tucatnyi medence, ötven csúszda és jéghodeg sör vár mindenkit, de nehogy azt hidd, hogy a népem úgy hív: Aquapark Ali… Bevezettem az alanyi jogon mindenkinek járó, havi ötezer dolláros munkanélküli segélyt, de nem az a becenevem, hogy Bőkezű Ali…

De ha az ember CSAK EGYSZER megdug egy tevét…

Hogy miért jutott ez eszembe? Hát mert az elkövetkezendő években nem a sikerek és az eredmények fognak az emberek eszébe jutni, ha azt hallják: Tanúvédelmi Szolgálat… Mert az emberek már csak ilyenek.

 15. marcipan — 2012-08-22 14:45 

Az kívülről is jó ideje látszik, hogy nem kis zavar van a rendőrség/titkosszolgálatok körül. Ideális esetben az embereknek fogalma nincs arról, melyik egységet hogy hívják és mit csinálnak.
Ha mást nem is, a sajtó kezelését garantáltan szarul intézik, mert az újságíró csak szimatolgató idegesítő kis hüje (gondolom én). Csak hát ennek konstans címlap a vége, amire édeskevés a vállrángatás, hogy kit érdekel a civilek véleménye, mivel újságot olvasnak azok is, akikkel nekik dolguk van. Erre pedig adja magát, hogy dehogy áll szóba a tanúvédelemmel és dobja fel a bérgyilkost, a múltkor is azt olvasta, hogy szarnak ezek bele. És mindez független attól, hogy gyakorlatban tényleg olyan dilettáns szavahihetetlen idióták gyülekezete-e, mint amilyennek látszanak.

 16. hullafotos — 2012-08-22 17:16 

Már hogy intéznék szarul a sajtót, drága marcipán?! Amely szervezetnek olyan amortizálhatatlan kvalitású szóvivője van, aki minden átszervezést, főnökváltást, minden elképzelhetőt túlél… vagy egy furmintom, hogy a mostanit is.

 17. tiboru — 2012-08-22 17:28 

Hallottad volna annó, mit kaptam, amikor azt javasoltam, hogy a Szolgálatnak legyen saját „arca”, szóvivője…

– Mi van, szerepelni akarsz? – jött a gúnyos kérdés.

– Anyád! – gondolta a bagoly. És ennyiben maradtunk.

 18. marcipan — 2012-08-22 18:00 

És ez a posztkommunista mentalitás a szokásosnál is lassabban akar eltűnni piréziából. A demokrácia szar, de még nem találtunk fel jobbat.

 19. tiboru — 2012-08-22 18:58 

POSZTkommunista?!

 20. gabeboy — 2012-09-04 19:54 

Egy dolgot roppant mód hiányolok a bejegyzésedből, már ha ajánlottad a törvényt kötelező olvasmánynak:
A tanúvédelemnek és nyomozók/ügyészek (zseb)alkujának a bűnözőkkel sok köze nincs egymáshoz. Ha pedig ez tényleg zsebalku volt, akkor arra a bíró magasról, nagy ívben sz…hat, mivel a szabadon értékeli a bizonyítékokat.
Nem mellesleg a plebs sokkal inkább hisz egy világ életében bűnözésből élő, a „megtérését” úton, útfélen híresztelő majomnak (hát könyvet is írt a drága, többet is!), mint egy hivatalos szervnek. Már ha megkérdezik egyáltalán az álláspontját, és nem csak farizeus módjára beszúrják a cikkbe, hogy „én megkerestem a másik oldalt, de semmit nem válaszolt.” Utóbbira persze az AMENNYIBEN és a HA szintén alkalmazandó.
Egyébként Tiboru, matematikai alapon ehhez a sztorihoz nem volt közöd? :-)

 21. tiboru — 2012-09-04 23:39 

Nem, matematikai alapon sem :-) Én egészen másként intéztem volna, de ez már senkit sem érdekel…

 22. tiboru — 2012-09-04 23:41 

És hogy érdemben is válaszoljak: egy ilyen rafkós bűnöző zsebalkuba a világ minden kincséért sem menne bele. Vagy ha ő igen, az ügyvédje kézzel-lábbal tiltakozna ellene. Szerintem.

 23. vanek — 2013-06-11 22:10 

„Ha egy tanúvédelmi egység eljátssza a becsületét a bűnözők előtt, akkor vége.”

http://nol.hu/belfold/20130611-pentitok_eletveszelyben?ref=sso

 24. obsitos95 — 2013-06-12 05:47 

Csak az alapkérdéshez. Egy nyomozó számára a legnagyobb elismerés. amit a bűnözői oldalon besöpörhet és elérhet az, hogy „ez egy korrekt pali”. Tekintettel arra, hogy a felderítő munka sok esetben ember és ember közötti alkuk sorozata, kis és nagy ígéretek -és persze teljesítések- láncolata, válaszom egyértelmű: igen köti a szava a nyomozót, ha hosszabb távon, és persze eredményesen ezt akarja csinálni.

Persze ne keverjük a kérdésre adott választ, a „legendák, kombinációk” során alkalmazott információ adással.

 25. tiboru — 2013-08-05 19:33 

@obsitos95:

Egyetértünk. Éppen ezért tragikus az, ami a TVSZ-szel történt…

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.