Nagyjából fél éve röppent fel a hír (először az erdélyi, majd az anyaországi sajtóban), mely szerint a 2014-es magyarországi választásokon történő indulási céllal be kellene jegyeztetni egy olyan politikai pártot, amely kifejezetten a határon túli magyarok érdekképviseletét lenne hivatott a zászlójára tűzni. A hírrel (erdélyi és budapesti újságírók egyaránt) még Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét is megfrusztrálták, de ő (túl azon, hogy kicsit feszengve elismerte: a dologról tényleg „beszélgettek”) kitérő választ adott: pártja per pillanat az idén decemberben esedékes bukaresti parlamenti választásokra összpontosít.

Mai vitaposztunkban ezt a témát járjuk körül egy kicsit.

Sokan a szokatlanul magas hőmérsékleteket produkáló nyári kánikulára fogták a HTMP (Határon Túli Magyarok Pártja – munkanév; fogalmam sincs, mi lesz a neve, már ha lesz egyáltalán) létrejöttéről szóló híreszteléseket, amelyek pár napig keringtek a kárpát-medencei forró levegőben, majd (számomra elég furcsa módon) a közbeszéd és a sajtó hirtelen dobta a témát. Annak elemzése, hogy ez miért történt így, egy teljes konteóposztot is megérdemelne, de ennek még nincs itt az ideje. Most foglalkozzunk egy kicsit az alapötlettel, ennek életképességével, a HTMP lehetséges célközönségével. Hangsúlyozom: nem áhítozom politológusi babérokra, tudományos alaposságot és teljességet senki ne várjon tőlem. Mindössze egy, a határon túl született, de immáron 25 éve kizárólagos magyar állampolgársággal rendelkező és idehaza adót fizető szavazópolgár tesz fel pár (részben valódi, részben költői) kérdést, s nem titkolt szándékom, hogy vitára (legalábbis hozzászólásra) ingereljelek benneteket.

No, akkor vágjunk bele.

1.) A jogszabályi háttér

Ahhoz, hogy a HTMP-ről beszélgessünk, először is át kell ismételnünk pár olyan tételt, fel kell elevenítenünk néhány tényt, amelyek a 2010-es kormányváltás, illetve az Alaptörvény hatályosulása óta megkerülhetetlenek. Előre is elnézést azon olvasóinktól, akik ezekkel tisztában vannak, de gondoljunk azokra is, aki talán nem értesültek az elmúlt két év ilyen típusú változásairól. És azt sem hallgathatjuk el, hogy cikkünk a jelenlegi állapotot rögzíti, de az elmúlt két és fél év jogalkotási tempóját és történéseit áttekintve semmi nem garantálja, hogy a hivatkozott törvényi előírások holnap még mindig hatályosak lesznek, s nem születik helyettük egy 180 fokos fordulatú új jogszabály, akár visszamenőleges hatállyal.

1.1.) A legelső ilyen változás a jelenlegi államhatárokon túl, nem magyar állampolgárként született, de magyar nemzetiségű, magyar identitással, szociokulturális háttérrel, stb.-vel rendelkező nemzettársaink (mindközönségesen: a határon túli magyarok) számára lehetővé tett (úgynevezett könnyített) honosítási eljárási rend bevezetése Ennek – nagyon leegyszerűsített – lényege az, hogy a történelmi Magyarország területén született magyarok és ezek leszármazottai gyakorlatilag egy adatlap kitöltésével és néminemű okmányok másolatának csatolásával pár hónap alatt megkapják a magyar állampolgárságot anélkül, hogy a jelenlegi Magyarország területére költöznének. Vagyis ott maradhatnak, ahol eddig (ők és őseik) éltek, Csíkszeredától Munkácson és Dunaszerdahelyen keresztül Nagybecskerekig, megtarthatják eredeti állampolgárságukat, de fiókjukban (esetleg zsebükben vagy a matrac alatt) már a magyar útlevél is ott lapul.

Friss honfitársaink számáról nincsenek pontos adataim, de nem tévedhetek túl sokat, ha azt mondom, hogy Magyarországnak per pillanat úgy 250 ezer olyan állampolgára van, akik két évvel ezelőtt még nem voltak azok, s egyes (kormányközeli forrásoktól származó, ezért jócskán túlzottnak minősülő) becslések szerint 2014 tavaszára számuk megközelítheti majd az egymilliót.

1.2.) A másik nagy változáscsoportot a választási törvény módosulásai jelentik. Most nem foglalkozunk a választókerületek határainak megváltoztatásával, az országgyűlési képviselők számának jelentős csökkentésével, a választási névjegyzékkel kapcsolatos regisztrációs kötelezettséggel (ez utóbbi jelen poszt megjelenéséig nem lefutott téma), a jelöltté válás feltételeinek gyökeres változtatásával, a kampánypénzekkel kapcsolatos előírásokkal, s a többivel sem. Nem, most csak arra emlékeztetem a tisztelt olvasót, hogy (ellentétben az eddigi szabályozással) 2014-ben minden magyar állampolgár szavazhat, függetlenül attól, hogy állandó lakhelye idehaza van-e, avagy külföldön. Ad absurdum olyanok is szavazhatnak, akik életükben nem jártak az óhazában.

A határon túli magyaroknak azonban (az itthoniakkal ellentétben) csak egy szavazatuk van, vagyis kizárólag (párt)listára voksolhatnak, egyéni képviselőjelöltekre nem.

1.3.) A választási törvény szerint a választásokon csak bíróság által bejegyzett párt indulhat, pártot viszont már 10 (tíz) magyar állampolgár alapíthat. A választáson induló pártot a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) regisztrálja.

1.4.) Listára (amely már csak országos lesz, a területi megszűnik) csak olyan párt kerülhet, amely – legalább kilenc megyében és Budapesten – minimum 27 egyéni választókerületben önállóan tud jelöltet állítani. Ehhez választókerületenként ezer ajánlószelvényt kell gyűjteni. Magyarán: kell legalább 27 jelölt, s minimum 27 ezer ajánlószelvény, ezek viszont (mivel az ajánlás és a jelölti státusz egyaránt lakhelyhez kötött) csak olyan polgároktól jöhetnek, akik Magyarországon is laknak – legalábbis ide vannak bejelentve. Az életvitelszerű itt-tartózkodást szerintem nagyon macerás lenne vizsgálni, de – ha a megfelelő akarat megvan hozzá – persze nem lehetetlen.

Nagyjából így néz ki tehát a háttér, amire egy esetleges HTMP támaszkodhat. És ha figyelembe vesszük, hogy egy párt jogerős magyarországi bejegyzéséhez (szakértők szerint) minimum 10-12 hónap szükséges, legeslegkésőbb 2013 kora tavaszán ezt a folyamatot el kell indítani.

2.) Kik hoznák létre?

A következőkben megnézzük, hogy mely külföldi szervezetek jöhetnek szóba alapítóként. Azaz nem is vesszük sorra őket, mert (legalábbis szerintem) egyetlen ilyen politikai entitás létezik, a többi határon túli magyar párt ilyen tekintetben (más-más okokból) nem rúg, nem rúghat labdába.

Bármennyire is hazabeszélésnek tűnik, az egyedüli esélyes ilyen szempontból az RMDSZ (a Romániai Magyar Demokrata Szövetség), amely a másfél milliós erdélyi magyarság legerősebb politikai szervezeteként 23 éve állja a sarat, s rendre megszerzi a romániai össz-szavazatszám 6,5-7,5 százalékát, biztos bukaresti (és európai) parlamenti befutóként. Az RMDSZ görcsösen ragaszkodik a centrista önmeghatározáshoz, ugyanakkor az Európai Néppárt tagszervezeteként leginkább kereszténydemokrata húrokat penget, néminemű szociálliberális felhangokkal. Amióta jobbszéléről kiszakadt belőle a jelentéktelen támogatottságú Magyar Polgári Párt, illetve az (ugyancsak alig mérhető népszerűségű) Erdélyi Magyar Néppárt, a centrista jelleg (amit sokan pragmatizmusnak, a keményebben fogalmazók opportunizmusnak neveznek) méginkább megerősödött.

Az RMDSZ más okból is a legsanszosabb a HTMP alapítójának szerepére. Azt, hogy Erdély mindig is kiemelt helyet foglalt el az anyaország szívében-lelkében, nem hiszem, hogy különösebb bizonyításra szorulna, s ezt még felvidéki, kárpátaljai vagy vajdasági kötődésű olvasóink is elismerik.

Az, hogy a magyarországi közbeszédben és -gondolkodásban minden, jelenleg Romániához tartozó egykori magyar terület „Erdély”-nek minősül, külön posztot érdemelne, ezzel most nem foglalkozunk, noha temesváriként eleinte még próbálkoztam a tévhitek eloszlatásával.

Az RMDSZ azért is áll a HTMP létrehozása gyanúsítottainak első (ha nem egyetlen) helyén, mert az elmúlt 90 évben, amikor a szomszédos államokból származó magyar nemzetiségűek három nagy (Trianon, második világháború után, kilencvenes évek) és számos kisebb hullámban települtek át az anyaországba, az újonnan érkezettek 75-80%-a Romániából érkezett. Amint azt már említettem, nincsenek statisztikai adataim a 2010 óta állampolgárságot kapott külhoni magyarokról, de meglepne, ha ez a 75-80% nem lenne érvényes ebben az esetben is.

3.) Kik és hányan szavaznának rá?

Tehát az erdélyi párt(ok)nak már most van potenciális magyarországi bázisa, anélkül, hogy Kelemen Hunorék, Szász Jenőék vagy Toró T. Tiborék akár csak egyetlen mozdulatot tettek volna ennek érdekében. Ha a nyolcvanas évek második felétől számítjuk a legfrissebb „erdélyi nagyhullám” érkezését, nem tévedhetünk túl sokat, ha azt mondjuk, hogy Magyarország (legalább öt éve állandó belföldi lakhellyel rendelkező) jelenlegi polgárai között legalább 130-150 ezer olyan található, akik Romániában születtek. Ha ehhez hozzáadjuk az „első generációsokat” is, vagyis akik már itt születtek ugyan, de a szüleik Erdélyből jöttek, valamint azokat is, akik a második világháború után érkeztek gyermekként a menekült családjukkal s idősek ugyan, de még élnek, nos, ez a szám meghaladja a 170-180 ezret. Ezek 77-79%-a (vagyis kábé 136 ezer fő) tartozik a 18+ korosztályhoz, tehát (kevés kivétellel) aktív és passzív választójoggal egyaránt rendelkezik.

Ha tehát az a kérdés, hogy az RMDSZ bábáskodásával megszülető HTMP (egy magyarországi országos listához szükséges módon) fel tudná-e mutatni a dolgozatunk 1.4.) pontjában említett 27 jelöltet és a jelöltenkénti ezer ajánlószelvényt, azt kell mondanom, hogy igen, különösebb probléma nélkül.

Persze tudom, hogy erdélyi gyökerekkel rendelkező magyar állampolgárok eddig is fellelhetőek voltak a Fidesz, az MSZP, a Jobbik, a DK vagy akár az LMP soraiban is, de gondoljunk most arra az 52%-ra, akik (a legfrissebb közvéleménykutatások szerint) nem tudnak olyan pártot említeni, amelyikre szívesen szavaznának. Nem látom, az arányok miért lennének mások az erdélyi származású magyarok körében, mint országosan.

Az alap-támogatás lehetősége adott tehát, vagyis szerény számításaim szerint ha egy ilyen párt indulna, jelölteket (és országos listát) nagy valószínűséggel tudna állítani – és most (még) nem beszéltünk a kampányról, illetve a párt ideológiájáról vagy programjáról.

Még nem említettem azokat, akik a Kárpát-medence más államaiból érkeztek ugyan, de (ilyen-olyan okokból) egyetlen őshazai pártot sem tartanak támogatásra-ajánlásra megfelelőnek. Vagy azokat az „őshonos” szavazókat, akiknek semmi közvetlen közül nincs ugyan a határon túliakhoz, de ezerféle személyes okból (vagy simán a programja miatt) szimpatizálnának ezzel a párttal.

Nem említettem továbbá a magyarországi nemzetiségieket, akiknek mindeddig nem jött össze, hogy saját, etnikai pártot juttassanak be a Parlamentbe. Igen, például a cigányok, akiket eddig minden nagy párt látszólag felkarolt ugyan, de aztán szartak a plebs fejére (a vezetőiket felkarolták persze, szolgálati kocsi, beosztások, titkárnők, alapítványi pénzek, stb., de róluk most inkább ne nyilatkozzunk). Szóval miért ne szavazhatnának a romák (és a magyarországi  svábok, bolgárok, szerbek, horvátok, románok, örmények, stb.) a HTMP-re? Választási program és egy kis politikai marketing kérdése az egész: ha a határon túli magyarok ügyén kívül felvállalják a hazai etnikai kisebbségek ügyét is (ebben az RMDSZ-nek 2014-ben pontosan negyedszázados rutinja lesz!), és ezt komolyan is gondolják, további többtízezres nagyságrendben számíthatnak voksokra.

És hozzájuk csapódhat még a legfrissebb párszázezer magyar állampolgár egy részének is a voksa, mert azt, hogy minden új polgár automatikusan a Fideszre fog szavazni, hálája jelenként a magyar útlevélért – ezt csak a nagyon hülye politológusok vagy a nagyon beszűkült agyú pártkatonák gondolhatják. Nem, nem szalad el velem a ló, megpróbálok realista lenni, de ettől a kategóriától szerintem így is lehet úgy 15-18%-nyi szavazatra számítani.

Oszthatunk-szorozhatunk, bevehetnénk még legalább három paramétert és öt szorzót, a harmadik pont alcímében megfogalmazott részkérdésre (Hányan szavaznának rá?) a válaszom azonban azonban összefoglalható egy bővített mondatban: véleményem szerint a HTMP-re a listás szavazatokból akár 240-260 ezer is jutna, ami (és most megintcsak találgatok, mert a majdani választói névjegyzéket megsaccolni is nehéz) akár 5,5-6 százalékra is elég lehet. Ha minden pöpecül megy tehát, a HTMP olyan képviseleti arányt is elérhet Magyarországon, mint amilyet az RMDSZ Romániában.

Ez nekem kábé úgy jött ki, hogy lesz mondjuk 10,5 millió polgára az országnak 2014-re. Ezek 77%-a (8,1 millió) rendelkezik választójoggal. A választásra jogosultak 60-65%-a regisztráltatja magát (ez 5,1 millió), akikből 4,4 millió el is megy szavazni.

És ha ráadásként még egy-két egyéni jelölt is befut (ne feledjük, ők nem kell feltétlenül határon túliak legyenek, csak vállalják a párt programját), máris ott van egy 10-12 fős frakció a 199 tagú Országgyűlésben.

Aki kétkedve fogadná már az alapötletet is (kvázi egy párt két országban, ha a HTMP-t az RMDSZ egyik szárnyának tekintjük), azoknak a figyelmébe ajánlom a Sinn Féin példáját, amelynek a dublini parlamentben is vannak képviselői (mindkét házban), a belfastiban is, sőt, a Westminsterbe is bejutottak öten, de nem tették le a királynőnek szóló esküt, ezért székük üres. Sőt, az ír radikális párt még az Európai Parlamentbe is küldött képviselőt az Egyesült Királyságból.

4.) Kinek lenne rossz?

Hát vegyük csak sorra.

4.1.) A Fidesz-KDNP elég morcos lenne a HTMP megalapítása miatt, hiszen Orbánék egyértelműen arra bazíroznak, hogy a határon túli magyarok kizárólag nekik lesznek hálásak az állampolgárságért, s hálájukat voksokban fogják kifejezni. A regisztráció körüli hercehurca, a külhoniak favorizálása (pillanatnyilag úgy néz ki, hogy ők levélben is feliratkozhatnak a szavazólistára, míg az itthoniaknak kizárólag személyesen, esetleg kormányzati ügyfélkapun keresztül adódik csak ez a lehetőség). És legyünk őszinték: joggal dühönghetnének a fideszesek, hiszen alsó hangon is százezer olyan szavazatot veszítenek, amire joggal számíthattak.

4.2.) A szocialisták (és akkor most ide számítom a 2% körüli mutatókkal rendelkező Demokratikus Koalíciót is) se tapsikolnának örömükben, elvégre ők meg azokat a szavazatokat veszíthetik a HTMP miatt, amelyeket a Fideszben csalódott, de a Jobbikra vagy az LMP-re voksolni nem akaró polgárok esetleg Mesterházyékra (vagy Gyurcsányékra) adtak volna. Ráadásul az új párt programjának esetleges szociális érzékenysége külön csábítást jelentjet a baloldali szavazók egy része számára.

4.3.) A Jobbik kifejezetten dühöngene, elvégre eddig önmagukat tartották a határon túli magyarok ügyének egyedüli – és valódi – letéteményesének. Vonáék bárkit lekommunistázhatnak, lezsidózhatnak, lecigányozhatnak és lekozmopolitázhatnak, de azzal igazából nem fognak tudni vitatkozni, hogy a külhoni magyarokhoz, illetve az ilyen gyökerekkel rendelkező belföldi polgárokhoz a legközelebb egy HTMP áll. Egy gyergyói, kolozsvári vagy csíkcsicsói lakhellyel rendelkező magyar választó arcába nem vághatják oda, hogy „te ne ugrálj, mert nem tudod, miről szól a kisebbségi lét!”

4.4.) Az LMP azon proteszt-szavazóit veszítheti el, akiknek elegük van a nagy pártokból, mindegyik opcióban csalódtak már, a Jobbik viszont túl szélsőséges nekik.

5.) És kinek lenne jó?

Hát… igazából egyik létező hazai pártnak sem.

Na, kedves olvasó, hát ezért nem túl valószínű, hogy a HTMP megalakul; a magyarországi pártok (függetlenül színüktől, ideológiájuktól vagy programjuktól) nagyszerűen össze tudnak zárni, ha azt kell megakadályozniuk, hogy új, érdemi szereplő is helyet kérjen a Kossuth téri legnagyobb épületben. Ha Kelemen Hunorék (vagy bárki más) mégis belevágna a HTMP megszervezésébe és bejegyeztetésébe, készüljön fel a legmocskosabb, legundorítóbb és legkíméletlenebb ellenállásra, ami csak elképzelhető.

De pont ezért lenne szép feladat, nem? Ha magyarországi politikusok rendre átjárnak Erdélybe észt osztani és korteskedni, miért ne jöhetnének erdélyi magyar politikusok Magyarországra ugyanezt csinálni? Elvégre vagy tényleg egy nemzet vagyunk, vagy mi a szösz?!

Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Engedjétek szabadon a fantáziátokat, vitatkozzunk, beszélgessünk és találgassunk. Aztán pár hónap múlva meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. Pár topikot szándékosan nem érintettem (a HTMP lehetséges programja, magyarországi és romániai szövetségesei, a hivatalos Románia reakciója, lehetséges lépései, stb.), mert valamit nektek is hagyni akartam.

Ha kérhetem, osszátok meg ezt a posztot, hogy minél többen olvashassák és minél többen kifejthessék a véleményüket. Ebben az esetben kivételt is hajlandó vagyok tenni: aki nem akar regisztrálni a BlogRepublikon, magánlevélben küldje el a véleményét az én címemre (tiboru013[kukac]gmail[pont]com), s vállalom, hogy beteszem a kommentek közé. Ebben az esetben a véleményeteken kívül írjátok meg azt is, hogy milyen nicken akarjátok viszontlátni a hozzászólásotokat.

Köszönöm előre is az aktivitást!