A Nagy Galamb-Művelet

Sokan gondolkoztam, hogy melyik blogom profiljába is illik ez a történet. A Gasztroutazásokba nem írhattam, hiszen nem ettem meg a galambot, az utazásos sem jöhet szóba, elvégre minden itt történt a teraszom 3 méteres sugarú körén belül. Katonás-rendőrös vonatkozása (eddig legalábbis) nincs, Temesvárhoz sincs köze. Ott van még a Konteóblog, de azt sem akartam ennyire szétoffolni (noha egyik-másik ottani törzskommentelő biztosan találna ebben is moszados-ufős vonalat). Így – kizárásos alapon – maradt a Hírsarok.

Bevallom, miután röviden beszámoltam neki a fejleményekről, Csuri kapacitál, hogy ezt a sztorit nem szabad a Facebook martalékául hagyni. Rövid hezitálás után beadtam a derekam, úgyhogy az alábbiakban olvashatjátok a Nagy Galamb-Művelet teljes (és olykor hátborzongató) történetét. Aki a Fácsén élőben követte az eseményeket, ismerős momentumokkal találkozhat, de szerintem ők is kezdjék el nyugodtan olvasni, mert exkluzív és mindeddig nem publikált részletek is színesítik az események folyamát.

Az egész a tegnap késő délután kezdődött, amikor is békésen söröztem a teraszon. Fűnyírás kellős közepén voltam, s aki csinált már ilyet, az tudja, hogy roppant felelősségteljes feladat, amit nem lehet kristálytisztára csiszolt stratégia nélkül végrehajtani.

Olyan világosan emlékszem, mintha ma lett volna (pedig a tegnap volt): 18.04-kor egy galamb szállt a terasz korlátjára. Nem vagyok egy Brehm Alfréd, de azt láttam, hogy nem a kertem őslakosának számító balkáni gerlepár egyik eltévelyedett tagjáról van szó, hanem egy másik modellről, amit később Pizka professzor barátom úgy azonosított, mint szirti galamb (Columba livia). Amikor jobban szemügyre vettem, láttam, hogy egy kék színű gyűrű van az egyik lábán. Rögtön tudtam, hogy ez postagalamb lesz.

Megpróbáltam elhessegetni, de nem jártam sikerrel, sőt: a galamb odaszállt az asztal szélére és érdeklődve nézett farkasszemet velem (már ha egy galamb tud farkasszemet nézni). Nem bírtam ki és odahajoltam hozzá, majd megfogtam, amit az állat szemrebbenés nélkül tűrt.

No, nem akarom tovább szaporítani a szót, mert nem is ez a lényeg: megfogtam, megszemléltem (külsérelmi nyom nem volt rajta), enni és inni adtam neki, majd gyorsan feltettem egy posztot a Facebook-oldalamra, amelyben röviden vázoltam a helyzetet, belefoglalva a gyűrűről leolvasott adatokat is, hátha tud valaki valami hasznosítható információt, tippet, ötletet adni, hogyan tovább. Aztán rájöttem, hogy a guglit azért találták ki, hogy azzal keressen az ember a neten: neki is estem, s percek alatt ott voltam a Magyar Postagalamb Sportszövetség honlapján, ahol egyrészt ki lehet nyomozni, hogy az adott sorszám melyik galambászhoz tartozik, másrészt lehet jelezni, ha az ember galambot talált. Így sikerült ráfutnom az egyik tagszövetségre, illetve ennek vezetőjére, akivel telefonon felvettem a kapcsolatot, ugyanakkor be is írtam a megfelelő aloldalra, hogy találtam egy galambot, jelentkezzen a tulajdonos.

Mészáros János (remélem, nem haragszik, hogy nevesítem) roppant szolgálatkészen a rendelkezésemre állt és megerősítette, hogy a szám alapján a galamb valóban az ő illetékességi területéhez tartozik, ki is fogja nyomozni, hogy kié és az illető soron kívül jelentkezni fog a megadott telefonszámomon.

Időközben besötétedett, s örömmel láttam, hogy a fácsés posztom megosztásainak száma elérte a negyvenet! Na – gondoltam -, nem lesz itt probléma, majdcsak kipörög a frankóság! A galambot (egy lefordított láda alá rejtve, vízzel ellátva) biztonságba helyeztem, majd nyugovóra tértem.

Úgy értem, nyugovóra tértem volna, de kaptam két telefont: két érdeklődő volt, akik szerettek volna további infókat a galambról (mi a neme, meg hogy pontosan milyen altípus, ilyesmi), de ezekre sajnos nem tudtam válaszolni.

Az éjszaka nyugodtan telt; igaz, a galambról álmodtam.

Ma reggel az első dolgom volt megnézni, hogy hogy áll a megosztások száma, s döbbenten konstatáltam, hogy az éj folyamán ezek száma elérte az ötszázat… Nofene, megmozdult a szakma – gondoltam – mindenki megosztotta, aki érintett.

Délelőtt tíz körül (megosztások száma: 1000) kezdődött a haddelhadd. Először is arról értesültem, hogy a gyűrűszám nem szerepel a Kolumbia vezetőjének nyilvántartásában, tehát tovább kell nyomoznom. Ekkor már presztízskérdést csináltam az ügyből: az nem lehet, hogy ez a galamb ne térhessen vissza a dúcába! – gondoltam és csikorgattam a fogam. A galamb kapott reggelit (a búzát szereti!) és tiszta vizet, én megittam a második kávémat és munkához láttam, de csak miután ellapátoltam a galambszart.

Gyerekek, ha nem tudom, hogy csak egy galamb volt, a mennyiségből joggal hihettem volna azt, hogy minimum egy túzok vagy strucc töltötte a garázsban az éjszakát…

Azaz munkához láttam volna, de a telefonom megcsörrent és innen kezdve nem volt megállás. Fél tizenegyet írtunk (megosztások száma kétezer).

Telefonált egymás után két úriember, akik valami apró félreértés áldozatai voltak, mert mindketten egy-egy galambot akartak rámsózni, amelyek náluk vannak. Ők úgy értették a Facebook-posztomat, hogy én galambász vagyok, aki mások által talált madaraknak ad menedéket. Az egyik galambért Komlóra kellett volna menni (viszont ingyen adták volna), a másikat szívesen leszállították volna a Móricz Zsigmond körtérre ma délután.

Tisztáztuk a félreértést, s ekkor (rosszat sejtve) megnéztem a megosztások számát: kétezer-ötszáznál jártunk. Éreztem, hogy ennek fele se tréfa.

Hát nem volt az.

Jelentkezett egy fiatal női hang Bajáról, aki csak azt szerette volna tudni, hogy mikor tűnt el a galambom, akit annyira keresek, mert lehet, hogy a múlt héten látta a kertben. Mondtam, hogy nem galambot keresek, hanem galambászt. Mialatt vele beszéltem, keresett még egy idős néni Orosházáról, aki hangposta-üzenetet hagyott. Illedelmesen visszahívtam, és megtudtam, hogy csak a galamb testi és lelki egészsége iránt érdeklődik (Julika néni, innen is kézcsókom!), mert az unokái mutatták neki a fotót a számológépen és olyan édesnek tűnt. Julika néni édesapjának is voltak galambjai (a két világháború között) és azóta nagyon kedveli őket.

Egy profi galambász következett, aki azt szerette volna tudni, hogy ismerem-e a Lőrincet? Lázasan kutakodtam az emlékeim között, de csak egy Lőrinc ugrott be, akivel harminc évvel ezelőtt együtt katonáskodtam. Mint kiderült, nem róla van szó, hanem egy galambtenyésztőről (sporiról), aki a múltkor megnyert valami versenyt. Hogy ez hogy jött az én galambomhoz, ne kérdezzétek.

Egy másik valaki (ezúttal az emailemen) aziránt érdeklődött, hogy sérült ragadozómadarakkal is foglalkozom-e? Újabb galambászok hívtak, akik ismeretlenül is megköszönték, hogy a szívemen viselem a sportág jövőjét, és aziránt érdeklődtek, hogy milyen versenyeken indultam eddig és milyen eredményeim voltak.

Dél lett és a megosztások száma meghaladta a háromezret.

Időközben bejelentkezett telefonon a galamb frankó gazdája (lecsekkoltam, az igazat mondta) és eljött a madárért. Beszélgettünk egy jót, s bepillantást nyerhettem a postagalambász sportág derűs (és sötétebb) bugyraiba. A  galambot elvitte, s azt hittem, életem visszazökken az ezt megelőző nyugodt, eseménytelen és kicsit unalmas kerékvágásba.

Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Ismét egy profi jelentkezett. Olyan kérdéseket tett fel, hogy “kékbütykös” a talált galamb, vagy “simapúpos”. Ezek a szavak csak érzékeltetésül vannak itt, mert az eredetieket nem is értettem és nem is tudtam megjegyezni. Mondtam, hogy fogalmam sincs, de amúgy is tárgytalan, mert a galamb hazatért. Felhívta a figyelmem, hogy a szakmában akadnak gyanús alakok is, akik a saját édesanyjukat is odaadnák egy bajnok-reménységért. Megnyugtattam, hogy a tulajt leellenőriztem. Sátáni kacajjal nyugtázta a naivitásomat, majd letette a telefont. Biztosan reménytelen esetnek tartott.

Délután négykor hívott a tulaj és egy nagyon érdekes beszélgetést folytattunk, de ennek részleteiről (folyamatban levő nyomozásról az ügyészség sem ad tájékoztatást) most nem áll módomban beszámolni. A lényeg: rettegjenek a galambász-társadalom nyerészkedői!

Fél öt magasságában még ketten hívtak: egy újabb aggódó hölgy volt az első, aki majdnem sírvafakadt a megkönnyebbüléstől, amikor közöltem vele a jó hírt, mármint hogy a galamb épen és egészségesen hazament, azaz hazavitték. A második illető egy fiatalember volt, aki ötezer forintért felajánlott egy kétéves, többszörösen díjnyertes galambot, amelyikről sajnos a gyűrű leesett ugyan, de – és idézem – “egy olyan szakember, mint én” tutira látni fogja, hogy bajnok.

Ránéztem a Facebook-posztra és láttam, hogy 3800-an osztották már meg. Gyorsan beleírtam a kommentek közé (ma már harmadszor), hogy a galamb jól van és hazavitték.

Hat körül ismét hívott az egyesület (vagy sportklub) vezetője és sírva kért, hogy vegyem le a posztot, mert őt kábé ötvenen hívták ma ebben az ügyben. Megnéztem a megosztásokat: meghaladták a négyezret.

Fél órája volt az utolsó hívás: az illető azzal a “galambgyűjtővel” szeretett volna beszélni, aki postagalambokat keres az Interneten. Megmondtam neki, hogy az az illető kórházba került, mert valami csúnya fertőzést kapott a galambtól, én meg az öccse vagyok, aki NEM szereti a madarakat. Ennyiben maradtunk.

Most negyed nyolc, a megosztások száma 4803. Egy órával ezelőtt kitettem egy új posztot, amelyben arra kérek mindenkit, aki megosztotta az előző posztot, hogy ezt is ossza meg. Ebben leírtam (asszem hatodszor), hogy a galamb egészségesen hazakerült. Ezt a posztot eddig 71-en osztották meg.

És akkor pár záró gondolat:

1.) Na, ezt nem hittem volna.

2.) Szerintetek akkor is ilyen megosztási számok keletkeznek, ha egy ember nyomorúságáról van benne szó? Nem azért, de több olyan eltűnt idősről vagy gyermekkorúról  láttam már fácsés felhívásokat, amelyek megosztása a százas nagyságrendet sem érte el.

3.) Egy szociálpszichológiai tanulmányt szerintem megérne az eset.

4.) Na, ezt nem hittem volna.

Ha van kedvetek, elemezzük együtt, mi is történt. Nagyon tanulságos a sztori.

Ápdét: este 11 óra van, s a fácsés posztom megosztásainak száma meghaladta a kilencezret. Énédesistenem, milyen híres lettem…

57 hozzászólás

 1. gloriamundi — 2013-04-30 20:12 

És sose fogjuk megtudni, h ebből mennyi a valóság, és mennyi a fikció, mindenesetre téged a bizarr történetek akkor is megtalálnak, ha otthon ücsörögsz. Egy ponton hangosan felröhögtem, de ez nem szokatlan. Mármint, ha tőled olvasok posztot :)
Hiába, postagalambnak kell születni, nem holmi kutya-macskának vagy főleg embernek :P

 2. witchp — 2013-04-30 21:15 

A történetmesélést illetően kezdesz Gerald Durrell-i magasságokba emelkedni…

 3. untermensch4 — 2013-04-30 21:15 

mindeközben az kiderült hogy a galamb-versenyeken (ha így hívják) a galambok vagy a galambászok kapják a díjat…?

 4. Thaddeus Griffin — 2013-04-30 21:25 

Az igen!
A konklúziókkal kapcsolatban vitáznék: Bándi Kata esete jól mutatja, mennyit jelent egy megosztás. Igaz, ott érvényesül a fehér, csinos lány effektus.
Ez már magánvélemény, nevezhetjük egyfajta reménynek: annyi hoax van, huszonhatezredjére teszkó parkolóban eltűnt aides tűvel fertőzött csecsemőről és társairól, hogy az emberek nem adnak akkora hitelt. Persze ez együtt jár azzal, hogyha tényleg valós az eset, akkor nem is kap akkora megosztást. Ezt cáfolja a kávés-csöves lánclevél, ami emberek nyomorúságáról szól és hatalmas megosztást kapott. A galambos eset szvsz hihető, azért is ez a “siker”

 5. Bigjoe(HUN) — 2013-04-30 22:24 

Galamb leves…hopp ez nem a gaszrto blog.

 6. kismy — 2013-04-30 22:29 

a fotót a bejegyzéssel a nagynénémtől (aki dunaújvárosi) a legjobb barátom feleségéig mindenki megosztotta. legutóbb (10 perce) egy másik cimborámtól láttam a megosztást, azzal a megjegyzéssel, hogy

“Az év posztja. Olvasd el a hozzászólásokat. Sírok :D”

 7. shiri — 2013-04-30 23:05 

A Facsén lemaradtam róla, de így összefoglalva is zseniális :))

Az elemezés során nekem elsőként az olvasóközönség funkcionális analfabétizmusa tűnik fel. Nem mondom, szórakoztató, hogy ismeretlen telefonálók fél tucat galambot rád akarnak sózni néhány héjával együtt, ugyanakkor aggasztó is. Mi lenne, ha nem közérthetően írnál, vagy neadjisten két galamb szállt volna le nálad, duplájára bonyolítva a történetet?

Vajon mi lehet a megosztott posztban az, ami ilyen nagyszámú olvasó számára ennyire félreérthető? Ha egy szóbeli pletyka terjed, akkor értem, hogy miért torzul az információ, de egy változatlan formában továbbadott írott szöveg…

 9. witchp — 2013-04-30 23:16 

@Bigjoe(HUN):
Igen, már a cím olvastán én is az ízlelőbimbóimat készítettem egy galambpecsenyére. De az előszó hamar kiábrándított…

Tanulság 1 : így jár, aki fészbukol…
Konzekvencia (végtelen): jól tettem, hogy nem próbáltam még.

Nekem is a társadalomban manapság elburjánzó funkcionális analfebetizmus fáj az egész sztoriból. (Na, ezt a szót, meg nem tudom, hogy írják :-))

 10. tiboru — 2013-04-30 23:31 

@witchp:

Ó, ezt roppant nagy elismerésnek tekintem ám, köszi!

 11. tiboru — 2013-04-30 23:32 

@untermensch4:

Egyértelműen a galambászok.

 12. tiboru — 2013-04-30 23:34 

@shiri:

Hát igen, ezen én is gondolkoztam… Mindeddig azzal hitegettem magam, hogy viszonylag közérthetően írok, de ebbéli meggyőződésem megingott egy kicsit.

 13. tiboru — 2013-04-30 23:35 

@witchp:

Amikor megtudtam, hogy egy ilyen galamb mennyibe kerül, elment tőle az étvágyam :-)

 14. Eugenie Danglars — 2013-04-30 23:36 

Kalandos. :))) Élmény volt az összefoglalót olvasni, a fácsén lemaradtam róla…

 15. Márciusi Dusán — 2013-04-30 23:41 

Tiboru, és te még nem is sejted, hogy a talált, látott (ismerős által látott) különböző rendű-rangú madarakkal még 3-4 év múlva is meg fognak találni telefonon a facebookos megosztásod miatt. Komplett kisvizslacsaládok élték le hosszú, tartalmas életüket úgy, hogy a babakori fotóikkal még a mai napig sürgős befogadókat, illetve szoptatós mamakutyát keresnek.
De olykor eltűnt személyeket is ilyen hevesen keresnek, vagy talált hátizsákot, lopott autót, stb. Egyik ismerősömtől azért szabadultam meg a fészen, mert napi átlagosan 80 (megszámoltam) megosztása volt a legváltozatosabb témában. Egyszerűen bizonyos emberek szívesen állnak -bármilyen- ügy mellé.

 16. witchp — 2013-05-01 00:17 

@tiboru: 8.
Ha elolvassátok a cikket… … “írta a FÉRFI” ráadásul belinkelve – > rajongókat szereztél magadnak a velvetes lányok között is. Na nem azért, de én vigyáznék magamra innentől…:-)

 17. tiboru — 2013-05-01 00:22 

@witchp:

Hehe, az lett volna az igazi, ha azt, hogy “férfi”, nagybetűvel írják a velvetes cikkben :-)))

 18. staufenbergvanda — 2013-05-01 00:35 

 19. p?np — 2013-05-01 01:16 

Nem tudom, más hogy van vele, de nekem félúton Rejtő ugrott be :)

 20. becsuszoszereles1k — 2013-05-01 02:10 

Es akkor egy original Kozel-Keleti beutesu Facebook-mutacio: emlekpeldany Neked.
[sic.] a velvet cikkebol, onnan, hogy ‘irta a ferfi’!
Figyeld a tiboru-nyelven krikszkraksznak:(( nevezett heber betuket!
Az internet-kozosseg ereje nem ismer hatarokat – mint a postagalamb! Voala!!

Kedves ismert és ismeretlen barátaim, érdeklődők!

Ezennel tájékoztatok mindenkit, hogy a közösség ereje ismét megmutatta hatékonyságát: a D531964-as gyűrűszámú galamb jól van és hazakerült gazdájához. Mivel még mindig számos érdeklődő, aggódó levelet és telefonhívást kapok, arra szeretnélek megkérni benneteket (mind a 3000+ megosztót), hogy ezt a posztot is osszátok meg, hátha az ország felzaklat…ראה/י עוד
‏‎Andrea Sophie Kemenes‎‏, ‏‎Agnes Bojtar-Gomes‎‏, ‏‎Klara Hegedus‎‏ ו-‏‏220‏ אחרים‏ אוהבים את זה.
489 shares

Balázs Csire es leves mikor lesz belole?
See Translation
לפני 8 שעות באמצעות נייד · 1

Judit Bd már akartam mondani, hogy ez a galamb még hetekig fogja járni a FB-t.
See Translation
לפני 8 שעות

Tóth Tibor Csuri addig nem hagy békén, amíg igazi posztot nem írok a sztoriból.
See Translation
לפני 8 שעות · 3

Kisistók Attila Galamb emlékiratai: Nagy kalandom Tiboru-nál
See Translation
לפני 7 שעות · 4

Petra Bogár Basszus, hónapok múlva is ezzel fogsz még szívni :D:D:D
See Translation
לפני 7 שעות · 3

Ladányi-Turóczy Csilla És persze nem nézted meg, h volt-e nála poloska, lefogadom Jaja, a turbékoknak mesél. És ezt el is hiszed
See Translation
לפני 6 שעות · 4

Tóth János http://lemil.blog.hu/2010/03/29/a_haboruk_galambjai#more1860892
לפני 6 שעות

Balázs Kismarjai rólad szól a vicc, hogy “azt hiszem én is elengedek egy galambot”
See Translation
לפני 5 שעות · 2

Karina Di Angeli Serpenyő, mi?
See Translation
לפני 4 שעות באמצעות נייד · 2

Martiskó János Éljen Tóth Tibor, és D 52 mittudoménhány! Nekem mostantól csak D! Olyan kedves kis történet!
See Translation
לפני 4 שעות באמצעות נייד · 5

Karina Di Angeli Janó, de lüke vagy
See Translation
לפני 4 שעות באמצעות נייד

Martiskó János Bejelöltem a galambot a másik képen. Egyébként az 531964 az fiú név?
See Translation
לפני 4 שעות · נערכו · 8

Szabolcs Sipos http://www.postagalamb.hu/?gyuruszamok/pigeonringSearch
לפני כשעה

Szabolcs Sipos Név Telefonszám Egyesület kódja Gyűrűszámok
Mészáros János 309279855;29320266 NULL HUNG 2012-D-531964
See Translation
לפני כשעה

Tóth Tibor Köszi, a galamb már otthon van…
See Translation
לפני כשעה

Martiskó János Mondom, hogy fiú név!
See Translation
לפני 28 דקות
אלבום:התמונות של ‏‎Tóth Tibor‎‏
שיתוף עם:ציבורי
‎Open Photo Viewer‎
הורדה
לדווח

 21. becsuszoszereles1k — 2013-05-01 02:39 

Furcsa erzes volt, mar par napja folyamatosan a fejemben jart “A Galamb” cimu konyv (Patrick Süskind) – pedig regen olvastam -, de igy mar vilagos a dolog!:)
Erdemes, mintegy Tiboru tortenete ellenpontjakent, elolvasni.
[“A galamb a megmagyarázhatatlan viszolygás, a mélyből feltörő, oktalan félelem könyve. Szerzője, Patrick Süskind nagy mestere a lelki jelenségek leírásának, ahogy azt első könyve, “A parfüm” is bizonyítja. Egy reggelen Jonathan Noel szerény párizsi szállásának ajtaja előtt ott áll, visszataszítóan és félelemkeltően, a galamb. Mit tegyen, hogy többé ne kelljen találkoznia vele, élete valamennyi elfojtott szorongásának, fiatalsága sorozatos kudarcainak, felnőttkora sivár egyhangúságának tollas megtestesítőjével? Erről szól a kisregény, egyszerűen és megrázóan.”[sic.]Libri]

 22. Rókakígyó — 2013-05-01 05:25 

@tiboru:

Ha egy üzlet beindul….

Nekem vannak galambász ismerőseim. Összefoglalva azt lehet mondani, hogyha tudom mivel foglalkoznak, akkor különös viselkedésüket meg tudom érteni, ha nem ismerem őket, akkor viszont óvatosan kezeli őket az ember az elején. Külön világ, na.

Itt a remek alkalom az MME reklámozására: nekünk otthon nagy kertünk van, sok fával, tóval stb. Aktív közreműködésemért megkaptam a “madárbarát kert” kitüntető cimet, ajánlom mindenkinek, akit érdekel. Klassz dolog.

Az is eszembe jutott, hogy tényleg érthetően szokott Tiboru írni, hogy lehet, hogy ennyire félreértették, amit mondani akart.

Az én nagyon mikroblogomon, úgy másfél év alatt 1 db hozzászólás volt. A nyugodt élet előnyei:)

Még nem olvastam a facebookot, de nyomok mindjárt egy like-ot.

 23. Rókakígyó — 2013-05-01 05:44 

Még egy kérdés: Honnan tudták a telefonszámod? Lezártad a hozzászólásokat a fácsén?:)

 24. jadis — 2013-05-01 07:24 

Több ismerősöm is megosztotta a képet és a kommentek közt (most hagyjuk, hogy mennyien nem tudnak értelmezve olvasni) látom, hogy Tibor és a profilképet. Mondom magamban “de akkor a posztoló Tiboru kell legyen”, majd le is hűtöttem magam, hogy “biztos nem”. De mégis. Milyen kicsi a világ…

Azért a konteo blogon is lenne helye a posztnak: kik küldték Hozzád a galambot? Vagy maga a galamb volt ügynök, aki kémkedési céllal repült be Hozzád? :D

 25. tiboru — 2013-05-01 07:55 

@staufenbergvanda:

:-)

Köszi, megtiszteltsz :-)

 26. titan89 — 2013-05-01 07:55 

nagyon jó sztori bár egy kissé ijesztő, hogy ezen megkeresők között vannak szavazóképes állampolgárok akik nem tudnak értelmezni egy pár soros irományt hát…

 27. tiboru — 2013-05-01 07:57 

@becsuszoszereles1k:

Hehe, neked is köszi :-)

 28. tiboru — 2013-05-01 08:00 

@Rókakígyó:

Bizony, az MME még azt is megérdemli, hogy azok kedvéért, akik nem ismerik, kiírjuk a teljes elnevezésükett: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.

 29. tiboru — 2013-05-01 08:04 

@Rókakígyó:

A galambászok honlapján, ahol bejelentettem a galambot, meg kellett adni egy telszámot. Aztán összeértek a dolgok :-)

Persze törölni nem lehet (biztos hazai fejlesztés), tehát az, hogy találtam egy galambot, két hónapig fent lesz :-)

 30. chph — 2013-05-01 09:20 

Miért érzem azt, hogy legközelebb elhessegeted inkább…

És innentől kezdve van az, hogy inkább elmegyünk dolgok mellett (legyen bármi, tanúskodás, egyszerű segítségnyújtás, galamb találat :D), mert csak a gond van vele. Elfordítjuk a fejünket és megyünk tovább mert egyszerű….

 31. tiboru — 2013-05-01 09:28 

@chph:

Á, dehogy fogom elhessegetni, max. nem adok meg telefonszámot :-)

 32. gtibor — 2013-05-01 10:58 

Tiboru!
Bocsánat, ez a komment az X bolygóhoz ment, most elkerül méltó helyére:

“Sokan gondolkoztam…” :-D

Mindig is tudtam, hogy egyedül nem vagy képes ennyi posztot írni. :-)))

 33. gtibor — 2013-05-01 11:09 

Egyik barátom galambász, ő is szokott mesélni érdekes sztorikat. Jött már vissza versenyről galambja úgy, hogy a szárnyaiba bele volt vágva. Szisztematikusan, pont úgy, hogy esélye se legyen szegény állatnak időben hazatérni. Nem tudni, hogy fogták be, nem vércse kapta el, látszik, hogy emberi beavatkozás áldozata volt.
Aki nem tudja, annak elmondom, hogy zajlik egy ilyen verseny. A galambon van egy chip, a galambház bejáratánál egy vevőkészülék. Elviszik az állatokat több száz (akár több ezer) km-re, felengedik őket, és aki hamarabb hazatalál (áthalad a chip a vevőn), az nyer. Kb. így leegyszerűsítve a dolgot.

 34. marcipan — 2013-05-01 12:52 

Együtt érzek, de nem tudom abbahagyni a röhögést :DD hogy adhattad ki a számod?
Csak egyszer találtak meg telefonon azzal, hogy mikor jöjjenek az adásba. Miután reggel 6 után többszöri hívás alatt sem tudtam elmagyarázni, h nem én vagyok az emberük, mondtam, h 8-ra jó lesz és kikapcsoltam :)

 35. becsuszoszereles1k — 2013-05-01 14:49 

6. @kismy: Ez a mondatod sem erdektelen a feltett kerdes szempontjabol (elidegenit-e az internet?):
“…..egy másik cimborámtól láttam a megosztást, azzal a megjegyzéssel, hogy

“Az év posztja. Olvasd el a hozzászólásokat. Sírok :D”

Az oszinte elerzekenyulesen tul; a szentimentalis reagalas meg inkabb arra vall, hogy az embereknek mar legeslegvegsobb szukseguk van igaz (erzelmi) elmenyekre es cselekedetekre a racio-technika-penz sivatagaban – egy galamb mindig tokeletesen kifejezi ezt a vagyat.
Persze a parvenuk reakciojat ‘holmi erzelmekre’ is elohivja, kulonosen a tomegfacsen, de ez ugyanaz a vagy,csak a bot masik vegen…:)

 36. becsuszoszereles1k — 2013-05-01 15:05 

26.@tiboru: Meg gondolkozom rajta, de erdemes volna ivritben is elolvasni, hogy’ szol az irasod (facsen:/)! :-)

 37. tiboru — 2013-05-01 17:39 

@becsuszoszereles1k:

Ha rászánod magad, majd kérek szépen egy linket :-)

 38. tiboru — 2013-05-01 17:44 

Nem akarom én tovább rágni a gumicsontot, de még ma is jelentkeztek becsületes emberek, akik az általam az interneten keresett galambot megtalálták. Már csak egy gráfelméleti szakértő kéne, aki Szegedet, Mosonmagyaróvárt és Ózdot úgy össze tudja kötni Gyállal és Bajával, hogy lehetőleg ne érintsem kétszer ugyanazt a települést, a kocsim a minimális üzemanyagot fogyassza el és a négy (feltehetőleg klónozott) galamb ne pusztuljon el a csomagtartóban, amíg hazaérek.

A FB-megosztások száma ma délután ötkör elérte a 16 ezret.

 39. becsuszoszereles1k — 2013-05-01 18:47 

@tiboru: Szocialis munkasert kialt a Nemzet!:-)

 40. becsuszoszereles1k — 2013-05-01 18:49 

36.@tiboru: Haat, kemenyen meg kell birkoznom a facse-erzessel elobb!:-)

 41. Rókakígyó — 2013-05-01 20:18 

@tiboru: Az jutott eszembe, hogy az MME ebből a sztoriból mennyi új tagot tudna szerezni, ha ügyesen felhasználná toborzásra:)

 42. tiboru — 2013-05-01 20:23 

@Rókakígyó:

Hajrá, bármire felhatalmazom őket a poszttal kapcsolatban!

 43. joep — 2013-05-02 12:14 

Most már nem úszod meg, hogy ne olvasd el Parti Nagy Lajostól a Hősöm Tere című könyvet. :)

 44. joep — 2013-05-02 12:16 

Spoiler alert: Abban a főhősnek még meg is kellene dugnia a galambot, de szerencsére megússza.

 45. tiboru — 2013-05-02 13:08 

@joep:

Hát szó mi szó, nekem is tetszett a D531964, de nem ennyire :-)

 46. Vanek B. Eduard — 2013-05-02 17:21 

@tiboru: Nekem valamiért mégis az az érzésem, hogy a következő galamb a gasztroblogon fogja végezni :).
Amúgy hányan mondhatják el, hogy 10000 dolláros galambot ebédeltek, kőbányai világossal leöblítve?

 47. stoppos — 2013-05-03 20:17 

Konkretan szetrohogtem az agyam. :)

Nem tudom irta-e itt valaki, hogy a facses kiirast szerkeszteni is lehet am. ;)

A masik, kiderult hogy a facses megosztas miatt kerult meg a gazda?

Megegyszer, istenkiraly sztori.

 48. maxipocak — 2013-05-03 21:04 

@tiboru: Fogadni mernék, múlt héten még úgy élted az életedet, hogy fogalmad se volt: néhány napon belül Velvet-sztár leszel. :)

 49. maxipocak — 2013-05-03 21:11 

@shiri: Nekem is valami hasonló jutott eszembe. Ahogy – egyes feltevések szerint – a dohányosok se magát a cigarettát élvezik, hanem a rágyújtással járó apró szertartást, úgy szerintem a Facebook-függőket se maga a segíteni akarás tüzeli föl, hanem hogy esélyük van _osztani_, valamilyen szerveződésben, közösségi tevékenységben részt venni. Ebből kifolyólag ész nélkül osztanak, hiszen nem az osztás oka a lényeg, hanem az osztás mint örömforrás.

 50. Rókakígyó — 2013-05-04 12:22 

@tiboru: Megnéztem az MME elérhetőségeit. A jelenlegi struktúrájukban még ajánlani is nehéz lenne nekik ezt a sztorit. Persze lehet emailezni és marketingesük is van, de nem tűnik túl polgárbarátnak a berendezkedésük.

 51. tiboru — 2013-05-13 13:07 

A megosztások száma meghaladta a 25 ezret. Ami engem illet, feladom.

 52. trafikos — 2013-05-13 19:01 

@witchp:
Mélyen igaz!!!

 53. rognork — 2013-05-31 21:17 

jáháháhúúúúúúúúúú

 54. macskasarkany — 2013-06-10 21:36 

Mit látok a fb-on 1 galambot?! Csak remélni merem nem ez a példány, nekem egyik galamb olyan, mint a másik (más a története). Miután abbahagytam a röhögést, nem a galambot találtam nevetségesnek, hát nem mertem megosztani….

 55. szbkty — 2013-09-10 10:22 

Hozzám ma jutott el az eredeti fb post.
Gugli barátommal rákerestettem a gyűrű számára és elsőnek a postagalamb szövetség oldalát dobta, merthogy valaki a mai napon bejelentette hogy talált egy ilyen galambot (márhogy EZT a galambot). Majd második találatként ezt a bejegyzést. Csak hogy még ne legyen vége a sztorinak :D

 56. safranek50 — 2013-10-04 13:47 

Azért az már nemsemmi, hogy ma, (13.10.04, 14.00) 36.639 megosztás, az utolsó:
H……ne megosztotta Tóth Tibor fényképét.· 6 órája, mobil használatával ·
Kíváncsi leszek, meddig “él” még… :)

 57. realcorpus — 2014-05-03 14:46 

@safranek50:
Míg net a világ. =)
A. K. megosztotta T. T. fényképét.
Tegnap, 6:42 ·

Hogy ez korán reggel hogy jutott eszébe?!
Jahh! Szülinapos is volt a bejegyzés. Boldogat és még sok megosztást neki! =D
(Lehet visszaosztani is? Már csak 36.366-ot mutat a számláló.)

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.