Alig szálltak el a buborékok a Barack Obama megválasztását ünneplő demokrata párti mulatságok pezsgőspoharaiból, a frissiben megválasztott, de hivatalát csak januárban elfoglaló amerikai elnök máris szembesülni kénytelen a Bush-kományzat egyik legellentmondásosabb európai döntésének következményeivel: Dimitrij Medvegyev orosz elnök bejelentette: az öreg kontinensre telepíteni tervezett amerikai rakétapajzs ellensúlyozása érdekében rövid hatótávolságú rakéták hadrendbe állítását tervezi a kalinyingrádi körzetben.

A megválasztott amerikai elnökhöz közel álló források már jelezték: Obama nem zárja ki, hogy bele fog egyezni  a rakétapajzs üzembe állításába, feltéve, ha „műszaki szempontból működőképesnek bizonyul”. Ezzel igencsak meglepték azokat a szakértőket, akik bizonyosra vették a Fehér Ház új főbérlőjének vétóját elődje hidegháborús hangulatúnak bélyegzett intézkedésével kapcsolatban.

Medve a kertek alatt

Az oroszok első embere (a nagypolitikában korántsem szokatlan, a szimbólumok iránti érzékenység példájaként is felfogható módon) az Iskander típusú rakéták esetleges telepítését az EU-NATO határok közvetlen szomszédságába november ötödikén, vagyis az amerikai elnökválasztás eredményhirdetésének napján jelentette be, mintegy belengetve majdani kollégájának, hogy „Na, erre mit lépsz, Barack Barackovics?”. Teszt ez, próbatétel, méghozzá a keményebbik fajtából.

Új fegyverrendszer

Az Iskanderek (NATO-kódjukon leginkább SS-26-osként, avagy Stone-ként emlegetik őket) szilárd hajtóanyaggal rendelkező, hadműveleti–harcászati felhasználású rakétarendszert alkotnak, amelyet az orosz hadsereg alig két évvel ezelőtt állított hadrendbe. A rövid hatótávolság jelen esetben azt jelenti, hogy 50-450 kilométeres körön belül, 6-8 méteres találati pontossággal csapódik be, közel fél tonnányi hagyományos robbanóanyagot célba juttatva. Az Iskander földi célpontok (épületek, általános katonai és/vagy polgári infrastruktúra, haditechnika, élő erő) ellen vethető be.

Kubai déja vu

Egyes elemzők máris párhuzamot vélnek felfedezni az 1962-es kubai rakétaválság és a kilátásba helyezett königsbergi telepítés között. Mindkét esetben egy, a külpolitikában (főleg a katonapolitikában) járatlan, kezdő, fiatal amerikai elnök szembesül a moszkvai apparátus dörzsölt, minden hájjal megkent profijaival, akik az anyatejjel együtt szívták magukba a stratégiai játszmák iránt érzett hallatlan vonzalmukat. Negyvenhat évvel ezelőtt J. F. Kennedy sikerrel vette az akadályt. Bő egy hónap múlva meglátjuk, Obama mennyire nő fel a nagy elődhöz (az első afro-amerikai elnök az első – és mindeddig egyetlen – római katolikushoz).

Obama csak veszíthet?

Kétségtelen, hogy ha Obama a közvetett orosz fenyegetés hatására meghátrál, elveszítheti annak a nemzetközi tekintélynek egy részét, amit gyakorlatilag még meg sem szerzett. Aziránt se legyen kétségünk, hogy ha viszont bekeményít, és csak azért is (legjobb meggyőződése ellenében) jóváhagyja a rakétapajzs lengyel- és csehországi telepítését, egy kisebbfajta európai hidegháború előszelét vetíti előre. Röviden: Obama ebből a játszmából győztesként nem kerülhet ki, s úgy tűnik, kontinensünk pedig ismét a két nagy acsarkodásának tétlen szemlélőjévé válik.

A legpesszimistább forgatókönyv

A kalinyingrádi körzetből az Iskanderek probléma nélkül elérhetik a tőlük alig 280 kilométerre található lengyelországi Redzikowo mellé tervezett amerikai bázist, de a csehországi Brdyt (ahová a másik rendszert szánják) már nem – hacsak az orosz hadmérnökök a hiányzó, mintegy 200 kilométernyi hatósugarat át nem hidalják egy huszáros technológiai húzással. Három NATO-, illetve EU-tagállam fővárosa azonban (Riga, Vilnius és Varsó) már a jelenlegi technológiával is belőhető az orosz exklávéban, Csernyakovszk mellett állomásozó 152. Független Rakétás Dandár által – persze ez csak rémálmokban bukkanhat fel opcióként.

Nehéz hónapok

A labda az amerikai térfélen pattog – hogy sporthasonlattal éljünk. Az oroszok szerint az amerikai rakétarendszer a Bush-adminisztráció provokációja, amely alkalmas az európai biztonság aláásására. Obama első elnöki napjai amúgy sem ígérkeznek könnyűnek (gondoljunk az iraki háborúval, illetve az amerikai csapatok kivonásával kapcsolatos elképzeléseire), de a mostani kalinyingrádi rakétaügy tovább bonyolítja az USA 44. elnökének életét.

Update: 2009. szeptember 17-én Obama bedobta a törölközőt; bejelentette, hogy az USA mégsem telepít Közép-Európába rakétaelhárító-rendszert. A medve taktikai győzelmet aratott – a folytatást pedig majd meglátjuk.