Tigrisek a Szentséges Szigeten

A világ teaivó felének biztosan ismerősen cseng a „ceyloni” jelző. Az utóbbi évtizedekben az indiai partoktól alig 30 kilométerre délkeletre, az óceánban elterülő ország (melynek hivatalos neve 1972 óta a szanszkrit nyelven Szentséges Szigetet jelentő Srí Lanka) nemcsak kiváló teájával, hanem a  fegyveres függetlenségi harcot folytató szakadárjaival, a tamilokkal is a hírek középpontjába kerül.

Mint korunk lokális konfliktusai és helyi háborúi általában, a srí lankai feszültségek is etnikai ellentétekben gyökereznek. Ceylon szigetén ugyanis két jelentősebb népcsoport él: a lakosság 75 %-át kitevő, újszanszkrit nyelvet beszélő, buddhista vallású, többségi szingalézek, valamint a 15 %-nyi, dravida eredetű nyelvű, túlnyomó részt hindu istenekben hívő, kisebbségi tamilok.

Gyarmati idők viszonylagos békéje

Mindaddig, amíg a szigeten a portugál, később a holland, majd az őket követő brit gyarmatosítók diktáltak, a két népcsoport villongásai ritkán lépték át az európaiak ingerküszöbét; amíg a tea-,  kókuszpálma- és kaucsukfa-ültetvényeken dolgozók csak a munkaidő végén vágták el a másik etnikumhoz tartozó szomszéd torkát és gyújtották fel a kunyhóját (és ha rögtön beállt helyette egy friss munkaerő), nem sokat törődtek az ellentétekkel. 1833-ban (a képviseleti demokráciában javíthatatlan optimizmussal hívő angolok) megalakítottak ugyan egy koedukált (brit-szingaléz-tamil) államtanácsot, melynek konzultációs szerepe volt az akkorra brit koronagyarmattá előlépő sziget kormányzója mellett, de a két ellenséges nemzet közötti viszonyban áttörést nem sikerült elérniük.

Erős szingaléz nyitás

A sziget kereken hatvan éve kapta vissza függetlenségét Nagy-Britanniától, s a jelentős többségben lévő szingalézek az erős, férfias nyitás mellett döntöttek: önálló államiságuk második hónapjában olyan állampolgársági törvényt készítettek elő, melynek értelmében a főként az ültetvényeken dolgozó (és a huszadik század első felében jelentős indiai bevándorlás által erősített) tamil kisebbségiek közel fele nem nyert szavazati jogot. A következmény kisakkozható volt: a tamilok megalapítják a Szövetségi Pártot, melynek deklarált prioritása a tamil kisebbség jogainak kivívása volt.

Diszkriminatív nyelvtörvény

1956-ban a szingalézek adtak még egy méretes pofont az államalapító társnemzetnek: újabb törvénnyel kinyilvánították, hogy az állam egyedüli hivatalos nyelve a szingaléz. A Szövetségi Párt tiltakozik, s az északon és a keleti partvidéken már akkor is többségben élő tamilok között egyre nagyobb népszerűségre tesz szert.

A partizánok, mint modell

A hatvanas évek még viszonylag csendes, egymással mindössze politikai szinten acsarkodó szingaléz-tamil szembenállást hoznak; amikor azonban 1971-72-ben a colombói parlament új felsőoktatási törvényt és ugyancsak új alkotmányt fogad el, teleszaladnak a nemlétező tamil hócipők: a szigetországban olyan negatív diszkrimináció lép életbe a tamilokkal szemben, hogy köreikben egyre gyakrabban kerül szóba az erőszakos szembenállás, sőt, a „felszabadító háború” gondolata. A gerillaháború, mint lehetséges opció szélsőbalos gondolkodású egyetemisták fejéből pattant ki, akiket felháborított a (szerintük) kizárólag szingaléz érdekeket képviselő srí lankai kormány viselkedése.

Tamil álom

A független tamil állam megalapításának ötlete komolyabban 1974-ben merül fel először, majd két évvel később (valamennyi tamil párt részvételével) létrejön az Egyesült Tamil Felszabadítási Front, melynek örökösei a napjainkban is elszántan robbantgató Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (röviden: Tamil Tigrisek, TT) nevű szervezet, amelyet (a colombói kormány bizonyítékai előtt fejet hajtva) az EU valamennyi tagállama, továbbá India, az USA és Kanada is terroristának tekint.

Tigrisek évtizede

Az elmúlt évtizedekben a TT számtalan merényletet követett el srí lankai kormányalkalmazottak és -épületek ellen; az ország kilenc tartományból hármat évek óta ellenőrzésük alatt tartanak, saját rendőrségük, hadseregük, bíróságaik, sőt, nemzeti bankjuk is van. Az ellenőrzésük alatt álló mintegy 2,5 millió szigetlakó számára rádió- és televízió-adókat tartanak fenn, kórházakat és iskolákat működtetnek, s végső céljuk egy „szabad, szuverén, világi és szocialista tamil állam” megteremtése. Ha a negyedik jelzőt kivennék a meghatározásból, meggyőződésem, hogy külföldön kevesebb ellenségük lenne…

Vadászat nagyvadakra

A TT eddigi legnagyobb külföldi skalpja Radzsiv Gandhi indiai ex-miniszterelnök volt, akit 1991 májusában, egy politikai kampány-rendezvényen robbant fel egy öngyilkos tamil nő(!), a TT elit alakulatának, a Fekete Tigrisek kommandónak a tagja. A politikus bűne az volt, hogy az India által 1987 és 1990 között Srí Lankára delegált fegyveres békefenntartók nem nézték tétlenül a Tigrisek polgári lakosság elleni terrorcselekményeit. Odahaza 1993-ban hasonló módszert (azaz a merénylő testére kötözött, majd felrobbantott közel egykilónyi robbanóanyagot) alkalmazva ők végeznek Ranasinghe Premadasa köztársasági elnökkel; a levadászott minisztereket és tábornokokat már senki sem számolja.

Békére nincs remény

Az elmúlt 30 évben a srí lankai polgárháborúnak óvatos becslések szerint is több, mint 80 ezer halálos áldozata volt; 2002 és 2007 között tűzszünet volt érvényben a két fél között, de bebizonyosodott, hogy a Tigrisek félmegoldásokkal (például a kormány által felkínált és garantált részleges autonómia) nem elégednek meg. A srí lankai kormányerőkre (és a polgárháborúba lassan belefáradó civil lakosságra) nehéz évek várnak; a független tamil állam hivatalos megalakulása azonban még várat magára.

Nincs

Nincs hozzászólás.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.