A szrebrenicai mészárlás

A közvetlen szomszédságunkban a múlt század kilencvenes éveiben lezajlott délszláv háborúk számos kisebb-nagyobb aspektusa alkalmas arra, hogy a katonai akadémiákon és a jogi fakultások hadijoggal foglalkozó tanszékein konkrét példaként szerepeljen a „mit nem szabad tenni fegyveres konfliktus esetén” tematikájú szemináriumokon. Egy kelet-boszniai kisváros nevével fémjelzett 1995-ös eseménysorozat felidézése azonban messze túlmutat a pedagógiai megfontolásokon: Szrebrenicában akkor olyasmi történt, ami Európában a második világháború óta példa nélkül áll.

Miután 1991 nyarán a szlovén és horvát elszakadással a titói jugoszláv állam (tizenegy évnyi agónia után) a gyors és erőszakos széthullás útjára lépett, a két katolikus délszláv nemzet példáját a muzulmán bosnyákok is követték: 1991 októberében kinyilvánították függetlenségi szándékukat, amit fél év múlva az Európai Unió és az Egyesült Államok is elismert.

A sokszínűség átka

Az idill és az államépítés azonban el sem kezdődhetett, mert Bosznia-Hercegovina etnikai és vallási sokszínűsége (s a felszínre törő, a Balkánon korántsem ismeretlen, vélt és valós évszázados sérelmeken alapuló nemzetiségi gyűlölet) ezt az első percetől lehetetlenné tette: a bosnyák-horvát-szerb háromszög csúcsai között a nemzetiségi feszültség minden irányban olyan intenzitást öltött, amihez fogható addig (földrészünkön legalábbis) gyakorlatilag ismeretlen volt. Szent István intelme a sokszínű állam előnyeiről Boszniában érvényét vesztette.

A vallás primátusa

A legkomolyabb szembenállás a bosnyákok és a szerbek között alakult ki; ez utóbbiak az általuk többségiként lakott területekkel együtt az akkor még létező Jugoszláviához szerettek volna csatlakozni, a muzulmánok ellenkezése dacára. Vallási alapú etnikai tisztogatás kezdődött, azon alapszabály értelmében, mely szerint cuius regio, eius religio (akié a terület, az határozhatja meg annak vallását). A szerbeket szemmel láthatóan nem zavarta, hogy ez a mondás a reformáció idejéből származik, s mint ilyet, közel ötszáz éves por és hamu borítja (hogy az alvadt vérről ne is beszéljünk).

A biztonsági zóna

Az egyre véresebb leszámolások láttán az ENSZ 1995 elején „demilitarizált biztonsági zónának” nyilvánította a szerb többségű területek közepén fekvő Szrebrenicát és vonzáskörzetét, tekintettel az ottani, mintegy 40 ezer fős muzulmán lakosság nyilvánvaló kiszolgáltatottságára. A nemzetközi szervezet egy megerősített zászlóaljnyi (körülbelül 450 fős) holland kéksisakost vezényelt a város melletti Potočariba, azzal a feladattal, hogy minden atrocitást akadályozzanak meg.

Az ostrom

1995 július hetedikén a Ratko Mladić tábornok által vezetett boszniai szerb csapatok (és a szerb anyaországból érkezett, Skorpióknak nevezett paramilitáris alakulatok) ostrom alá veszik a várost; a tarthatatlan helyzet láttán a holland békefenntartók hasztalan kérnek nemzetközi légitámogatást, a katonák feje fölött a nagypolitika gurui másként döntenek: a döntő túlerőben lévő szerb egységek egyetlen lövés nélkül, gyakorlatilag sétagaloppban de facto foglyul ejtik a hollandokat. És – ahogy mondani szokás – innen kezdve kiskorúak csak felnőttek felügyelete mellett olvassák tovább a történések fekete krónikáját.

A téboly

Július 11-én a könnyű „győzelemtől” megittasult, ugyanakkor vérre és bosszúra szomjazó szerb katonák (megtorlandó a bosnyák fegyveresek által a szerb polgári lakosság ellen amúgy bizonyíthatóan elkövetett kegyetlenségeket, amelyek között a lefejezés és a végtaglevágások az enyhébbek közé tartoztak), tehát a szerb katonák módszeresen elkezdik kivégezni az összeterelt bosnyákokat: sortüzek, tarkónlövések, lángszórók és kézigránátok, továbbá harci gázok bevetésére is sor került. Az emberi kreativitás el- és kimondhatatlanul beteges vadhajtásai olyan jeleneteket produkáltak, amelyek láttán (eltorzult arccal) Hasfelmetsző Jack is elfordult volna.

A vérengzés hete

Egy rövid hét leforgása alatt Szrebrenicában és környékén (a tehetetlenség miatti dühtől egyre frusztráltabb hollandok szeme előtt) mintegy nyolcezer (más források szerint 11 ezer) bosnyákot gyilkolnak meg, akiket aztán jelöletlen tömegsírokba temetnek. Az áldozatok 85-90 százaléka felnőtt férfi volt ugyan, de a szórásba (szándékosan vagy nemtörődömségből, ki tudja már?) belekerül pár száz nő, gyermek és idős ember is. Közülük (nemzetközi szakértők által végzett DNS-vizsgálatok segítségével) körülbelül hatezret már sikerült be is azonosítani.

Botrány Hollandiában

Az események következtében kitörő nemzetközi felháborodás egyik következménye a holland kormány testületi lemondása volt; a liberális németalföldi polgárok ugyanis nem tudták megemészteni, hogy békefenntartásra vezényelt katonáik tétlenül nézték végig több ezer fegyvertelen civil legyilkolását – a közvélemény Hollandiában sem szeret elmélyedni a stratégiai okok és összefüggések szövevényében, a híradókban bemutatott felkoncolt testek látványa viszont kifejezetten irritálja. A holland kéksisakosok tekintélyének nem használt az a nyilvánosságra került fényképfelvétel sem, amelyen parancsnokuk (Karremans alezredes) éppen koccint a szerb főparancsnokkal…

A felelősségi piramis

A szrebrenicai események miatt a boszniai szerbek akkori politikai vezetője, a 2008. július 18-án Belgrádban elfogott és azóta Hágában fogva tartott Radovan Karadžić, továbbá (távollétében) a 14 éve ismeretlen helyen bujkáló Mladić tábornok ellen népirtás, emberiesség elleni bűntettek, valamint a hadviselésre vonatkozó nemzetközi egyezmények megsértése miatt emelt vádat a különleges nemzetközi bíróság. Az Európai Parlament július 11-ét a Szrebrenicai Mészárlás Európai Emléknapjává nyilvánította.

1 hozzászólás

 1. flashbang52 — 2015-07-12 10:44 

Érdekes, hogy mindenki a hollandokon veri el a port pedig az ENSZ legalább annyira hibás volt. A Holland parancsnok állandóan sürgette,hogy nehézfegyverek nélkül nem tudja se magát se a várost megvédeni kéri az ENSZ erők segítségét ( a volt Jugoszlávia egyik legnagyobb légitámaszpontja a közeli Tuzla városában van) Hosszas ENSZ civódás után aztán beleegyeznek a légicsapásba amit az utolsó pillanatban visszavonnak és csak annyit engedélyeznek, hogy két gép ( 2db) alacsony áthúzást végezzen a város felett. Ez meg is történik és az eredménye az, hogy hangos röhögésre készteti a szerb alakulatokat,és felbátorítja őket, hogy bármit megtehetnek. Saját bevállasuk szerint itt törtek meg a holland katonák ( és a parancsnokok is)
A hollandok hibája ( a nehézfegyvereken kívül), hogy rossz helyre települnek. Maga a város egy mély völgyben van ahová egy komoly út visz be szintén hegyeken keresztül. Ezt őrzik a hollandok de a város körüli magaslatokon csak OP-k vannak, a szerbek simán elzavarják őket. vagy a fejük felett aknavetőzik a várost.A szerbek ráadásul átvernek mindenkit. A bosnyákokat busszal szállítják el Tuzla felé. Még szép papirokat is gyártanak meg vöröskeresztes zászlókat, majd az első kanyar után ahol a hollandok már nem látják őket a buszokról leterelik a 16 és 56 év közötti férfiakat azzal, hogy kivizsgálják nem, követtek el háborús bűnöket vagy nem mudzsahedek- e? A nők egy részét tovább engedik Tuzlába ahonnan az ENSZ azt jelenti Szarajevónak, hogy a srebrenicai menekültek rendben megérkeznek. Így aztán eltelik egy kis idő, mire rájönnek, hogy valami nem kóser,
Vizsgálat persze nincs. A férfiakat ( és a családjukat nem hagyó nőket ) beterelik a közeli Kravica kőbányáiba és ott kivégzik. Az indok minden esetben ugyan az bosszú a szerb ártatlanokért A srebrenica fegyveres ellenállás vezetője ugyanis egy volt rendőr. Naser Oric. Ő és csapata a város ostroma alatt több sikeres támadást is vezet a környező szerb falvak és ott lévő szerb katonák ellen, többszáz ember megölnek sőt a Szerb demokratikus párt vezetőjét is, majd mindig visszamennek az ENSZ védelem alatt álló Srebrenicába. Oric mint jó parancsok, látja, hogy a várost a hollandok nem lesznek képesek megvédeni ezért két hónappal korábban helikopteren meglép a városból leghűségesebb katonáival. ( Korábban Oric és csapatai verik ki Srebrenicából a szerb paramilitáris egységeket) Oricot a hágai törvényszék háborús bűnökért két évre ítéli amit előzetesben már leült így szabadul. Az idén a Boszniai Szerb parlament Interpol elfogató parancsot ad ki ellene a srebrenicai háborús bűnei miatt, és a svájci határon el is fogják. Jelenleg megy miatta a diplomáciai háború Szerbia és Bosznia között. Bármit is csinált Oric ( vagy nem csinált) akkor sem lehet őt okként felhozni 11.000 ember lemészárlására, mert Bratunac, Srebrenica ostromát és az összes bosnyák falu elleni támadást ezzel indokolták a szerbek.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.