Az új francia hadsereg

Nagybócsai Sárközy Miklós Pál István, állandóra bejelentett párizsi lakos (vagy ahogyan a világ közvéleménye egy kicsit jobban ismeri: Nicolas Sarkozy) felvázolta elképzeléseit a francia haderőreformról. A változások egyik legnagyobb erkölcsi vesztesének az idén 177 éves Idegenlégió tűnik, hiszen elveszíteni látszik eddigi kivételezett helyzetét. Szokásunkhoz híven kapirgáljuk meg egy kicsit a felszínt és nézzük, nagy vonalakban milyennek is képzelik az Élysée palotában a gall fegyveres erők jövőjét.

Június 16-án a francia elnöki hivatal nyilvánosságra hozta Nicolas Sarkozy új, hosszútávú (15 évre szóló) biztonság- és védelempolitikai terveit, amelyekről másnap maga az Ötödik Köztársaság első embere számolt be a francia fegyveres erők és biztonsági szervek csúcsvezetői előtt tartott beszédében.

A sajtó, valamint a közvélemény által mindközönségesen csak Livre blanc-nak, azaz Fehér Könyvnek  elnevezett, közel 400 oldalas (!) dolgozat nem tartalmaz egyetlen olyan részletet sem, amely hallatán/olvastán bárki illetékes a szívéhez kapott volna: kiszivárgott részletei hetek, sőt, hónapok óta keringenek a tábornoki klubokban, termékeny talajából vezérkari suttogások és szakújságírói elemzések tucatjai születtek. Ennek ellenére az elnöki szájból elhangzott végleges verzió alkalmasnak bizonyult arra, hogy a marconább (és konzervatívabb) gall hadfiak összevonják szemöldöküket, rosszallóan pillantva az értelmi szerzőnek elkönyvelt főparancsnokra, aki óriási fába vágta az elnöki fejszét: egy 21. századi demokráciának kevés hagyománytisztelőbb (kevésbé udvariasan: merevebb) struktúrája van, mint hadserege és  biztonsági szervei. Ezen körök némelyikében a korszerűsítés és a reform szavak nem minősülnek komilfónak, mert szerintük (általában) kevesebb pénzt, embert, befolyást és haditechnikát jelentenek.

Sarkozy tisztában lehetett a következményekkel, hiszen közvetlenül az érintetteknek postázott, elnöki fejléces levélben fordult 331 ezer katonához, melyben elmagyarázza az átalakítás szükségességét, megértésüket és támogatásukat kérve. Ez utóbbi érdekében többek között a címzettek intellektuális fegyelmére apellál (discipline intellectuelle), ami lefordítva annyit tesz: szerintem elég okosak vagytok ahhoz, hogy belássátok: én vagyok a főnök és az történik majd, amit én akarok. Morogni lehet, de – higgyétek el! – nem érdemes. Rompez! – ahogyan a mindannyiunk által tisztelt Potrien őrmester mondaná.

Lássuk nagyon röviden, milyen is az az új francia hadsereg, amelyről a túlmozgásos, a  látszólag soha el nem fogyó energiája miatt a francia sajtó által csak hyperprésident-nak, vagyis hiperelnöknek becézett Sarkozy álmodik.

1.) Összességében 16 százalékkal kisebb. Hét év alatt a szárazföldi erők létszáma 17, a légierőé 25, a haditengerészeté 11 százalékkal csökken; Ez azt jelenti, hogy 54 ezer katonától, illetve polgári alkalmazottól válnak meg 2015-ig. És nagyon úgy tűnik, hogy főleg a légierő van szopóágon: minden negyedik emberétől meg kell válnia.

2.) Nem tűri meg a kettős identitású szereplőket. A Csendőrség (amely mindeddig militarizált rendfenntartóként és katonai bűnüldöző hatóságként egyfajta belügyi-honvédelmi kentaurként ide-oda sodródott az államigazgatási tilitoliban) 2009. január elsején tokkal-vonóval átkerül a Belügyminisztériumba, majd (noha az illetékesek ezt kézzel-lábbal tagadják) pár éven belül szép csendesen (vagy nem szépen és nem csendesen, de ez részletkérdés) fel fog oldódni a rendőrség olvasztótégelyében. A belgák pár évvel ezelőtt ugyanezt csinálták, és nekik egészen jól bejött.

Csak érdekességképpen írom azoknak, akik morogtak, hogy a mi jó kis Belügyminisztériumunk ennyi év után (legalábbis nevében) megszűnt: az elmúlt tíz évben a francia BM-nek legalább négy hivatalos neve volt: Területrendezési és Belügyminisztérium, majd Belügyi, Belbiztonsági és Polgári Szabadságjogi Minisztérium, de persze volt simán Belügyminisztérium is… A mostani is nagyon szép: A Területi Közösségek, a Tengerentúl és a Belügyek Minisztériuma….

3.) Lépést tart a technológiai fejlődéssel. Kiemelt jelentőséget kap az űrfegyverkezés, még akkor is, ha ezt nem pont így nevezik. Létrejön a szinte Star Trek-hangulatú Összhaderőnemi Űrparancsnokság (már csak a Csillagflotta hiányzik, meg klingon nyelvtanfolyam a katonai attaséknak), tucatnyi új megfigyelő- és lehallgató-műhold üzembehelyezése várható, a katonai hírszerzők legnagyobb örömére.

4.) A divatos kifejezésről, az erő kivetítéséről pár szót. Franciaország nem tud (és nem is akar) belenyugodni az elmúlt évtizedek fokozatos átlényegülésébe, melynek következményeként a gloire jócskán megkopott, s Párizs másodlagos frissességű nagyhatalommá csúszott vissza (egyesek szerint harmadlagossá, de ők biztosan zsigerileg útálják Párizst, vagy simán rajta vannak a Pentagon fizetési listáján). Ennek kompenzálásaként egy éven belül létrehoznak egy 30 ezer főből álló, a világon bárhol és bármikor bevethető, különleges rendeltetésű magasabbegységet, amely akár egy évig is képes helytállni az anyaországtól 7-8 ezer kilométeres távolságban, ha Franciaország (vagy szövetségesei) megkívánják. Ez az újdonság különösen érzékenyen érinti a Idegenlégiót, melynek 8 ezer fős (kétségkívül válogatott) állománya mindeddig abban a hitben élt, hogy ha külföldön komoly sérelem éri a francia érdekeket, kizárólag (na jó: szinte kizárólag) ők azok, akik ezért hivatalos elégtételt vehetnek.

5.) Komoly takarékossági program. A haditengerészet által évek óta követelt második repülőgéphordozó például még várat magára (2011 előtt biztosan nem állítják hadrendbe a 2,5 milliárd euróba kerülő anyahajót), s a megígért, 18 darab elsőosztályú fregattra szánt pénznek is találtak más felhasználási területet. De hogy ne csak rossz híreket kapjanak a tengerészek: hat darab (nukleáris) tengeralattjárót viszont kapnak 2015-ig.

6.) Saját (naná, hogy nemzeti! – nationale!) rakétapajzs. 2015-ig beüzemelik a ballisztikus rakéták elleni országos riasztó- és elhárító-rendszert, melynek egy részét az űrbe telepítik (lásd még a 3. pont).

7.) A védelmi kiadások aránya az elkövetkezendő tizenkét év egyikében sem haladhatja meg jelentősen a NATO által minimálisan elvárt, és a GDP 2 százalékában meghatározott arányt (1994-ben ez még 3,4 százalék volt).

8.) Beszerzések is lesznek persze, hogy ne csak nyavalygás legyen: a gyalogság kap 650 új és korszerű harckocsit (az anyag egészen pontosan “páncélozott járműről” szól), továbbá 25 ezer Felin típusú komplex egyéni felszerelést – mindezeket is természetesen 2015-ig.

Sarkozy elvetette a kockát. Heteken-hónapokon belül kiderül, hogy a francia hadsereg még mindig igényt tart-e évtizedes gúnynevére (La Grande Muette, vagyis A Nagy Néma), amit a harmincas-negyvenes években azért érdemelt ki, mert hallgatagon belenyugodott a katonák személyes szabadságjogait érintő, mindaddig példa és előzmény nélküli korlátozásokba (a választójog, illetve a szólás- és gyülekezési szabadság erőteljes megnyirbálása a politikai hatalom által). A tábornokok morognak, a karaván halad. Időről időre felerősödnek azok a hangok, amelyek a francia hadsereg teljes pusztulását, szándékos tönkretételét és Franciaország maradék katonai tekintélyének (?) megszűnését vizionálják, de úgy tűnik: Sarkozy eltökélten halad tovább.

Meglátjuk, merre. És meddig.

Nincs

Nincs hozzászólás.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.