A stratégiai mák

Úgy tűnik, a 19. századi kínai események után egy másik helyi háborúban is komoly szerepet kap az a növény, amely a Papaver somniferum tudományos nevet kapta, de amit közönségesen csak kerti máknak nevezünk. A növény bizonyos fajtáinak gubójából kinyerhető ópium, illetve a továbbfinomított végtermék, a heroin eladásából származó nyereség jelenti az afgán hegyek között harcoló tálibok legnagyobb anyagi támaszát.

Az afganisztáni helyzet egyre inkább kezd hasonlítani a nyolcvanas évek eleji állapotra; az egyedüli lényeges különbségnek az tűnik, hogy a helyiek akkor szovjetekre lőttek, most nyugati katonákra. A közép-ázsiai országban állomásozó, és 37 nemzeti hadsereg különféle egyenruháit viselő mintegy hatvanezer fegyveres ugyanis naponta nettó célpontként kel és fekszik.

A Nyugat nem győzhet

Az elmúlt pár évben tapasztalt trendet kénytelenek vagyunk talibanizációnak hívni, még akkor is, ha a nyelvészek szívszélhűdésközeli állapotba kerülnek a szó olvastán. Egyre több szakértő ért egyet abban, hogy a nyugat-ellenes erőket nem lehet legyőzni: a puszta katonai erő, a haditechnikai csúcsragadozók jelenléte, a több tízmilliárd dollárnyi ráfordítás kevés, a 60 ezer fős afgán állami hadsereg harcértékéről pedig kizárólag szalonképtelen szavak felhasználásával tudnánk nyilatkozni.

Pénz, pénz, pénz

A háború mindig pénzbe kerül; a Száguldó Őrnagyot parafrazálva: kis pénz – kis háború, nagy pénz – nagy háború. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: miből telik fegyverekre, lőszerre, élelmiszerre, harci felszerelésre a táliboknak egy olyan országban, ahol a lakosság 60 százaléka napi két dollárból tengődik, amikor egy egyszerű géppuska-lőszer ennek a duplájába kóstál?

Egy kis matematika

Afganisztánban mintegy 250 ezer hektáron termesztenek mákot – ez nagyjából megfelel Nógrád megye területének. A tavalyi év során a betakarított mákból előállított ópium mennyisége meghaladta a nyolcezer tonnát, ami a világtermelés 93 százaléka. Ha az egészet tovább finomítanák (amitől mentsen meg bennünket a Mindenható), ezer tonna nagytisztaságú heroint lehetne előállítani, s ez azt jelentené, hogy nagyjából minden földlakóra jutna egy emberes adag utcai minőség.

Szélmalomharc

Az afgán állam – hivatalosan – harcot folytat a kábítószerek ellen; a tálib rezsim bukása óta 2,5 milliárd dollárt fordítottak a mákültetvények és a (nem is annyira) titkos finomítólaborok felszámolására, érdemi eredmény nélkül. Ezen nincs is mit csodálkozni: a munkanélküliség 40 százalékos, a 16 millió munkaképes lakosból 13 millió kizárólag a földműveléshez ért, s ezen belül főleg a máktermesztéshez. A drog nem hagyja érintetlenül az afgánokat sem: egymillióra becsülik a belföldi kábítószerfüggők számát.

Katonák kényes helyzetben

A megszálló nyugati csapatok (ne féljünk kimondani a szót: a NATO és szövetségesei bizony megszállók abban az országban), tehát az USA által vezetett koalíció katonái roppant kényes helyzetben vannak: úgy kellene elnyerniük a lakosság rokonszenvét és támogatását, hogy a helyiek legfőbb megélhetési forrását jelentő mákültetvényeket megsemmisítik. Ne lepődjünk meg tehát azon, hogy az őket amúgy is gyanakvással figyelő parasztokkal nem keresik a bónusz-konfliktust és inkább ügyet sem vetnek a tiltott növényekre (amelyek között a mákon kívül még az indiai kender, a hasis és a marihuána alapforrása is gazdagon megtalálható).

Virágzó üzlet

A heroinexport a tavaly 3 milliárd dollár bevételt eredményezett, ami a teljes afgán GDP egyharmada. Az ENSZ szakértői szerint ebből az összegből legalább 2 milliárd a tálibok katonai erőfeszítéseit támogatja, ez nagyjából megfelel Magyarország éves katonai költségvetésének.

Zaklatott történelme során Afganisztán sokadszor szolgál rá arra a mondásra, mely szerint egy olyan ország, ahová könnyű bevonulni, lehetetlen tartósan meghódítani és nagyon nehéz onnan kivonulni.

Nincs

Nincs hozzászólás.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.